Beke György: Tolmács nélkül. Interjú 56 íróval a magyar-román irodalmi kapcsolatokról (Bukarest, 1972)
Emil Giurgiuca
— Első emlékeim a magyarokról szülőfalumból valók. Magyarul azonban majd csak a városban tanultam meg. Falumban többségben éltek románok, nyilvánvalóan románul értekeztünk egymással. Nem emlékszem egy bizonyos alkalomra, hogy ekkor vagy akkor találkoztam volna a magyarsággal. Különböző és magától értetődő alkalmak voltak ezek. Aztán meg a gyermekkor élményei az idők során el is halványulnak az emlékezetben. Megmarad azonban bennünk a hangulatuk. Az én esetemben ez nyitott lélekkel és rokonszenvvel való közeledés volt a világhoz. A falu erkölcsi rendjében a magyarokat is, a románokat is ugyanaz a hely illette meg. Egyiküknek is, másikuknak is magától értetődően megvolt a saját nemzeti öntudatuk, de ez nem zárta ki a kölcsönös tiszteletet. A szamosújvári örmény katolikus iskolában, ahová az első világháború éveiben jártam, örmény, magyar és román gyermekek tanultak a városból és a környező falukból .. . Szamosújvár abban az időben tekintélyes iskolaközpontnak számított. Ilyen környezetben tanultam meg magyarul, és kerültem először közvetlen kapcsolatba a magyar irodalommal. Ezt a kapcsolatot Petőfi, Arany, Vörösmarty versei jelentették. Különben irodalmi érdeklődésemet családi otthonomból hoztam magammal, és először román irodalmi szövegek, Eminescu, Alecsandri, Creangă, Slavici, Coşbuc, Goga, Agírbiceanu olvasásában nyilatkozott meg. Aztán meg odahaza, Nagydevecseren gyűjteményünk volt a Luceafárulból, ebből a szellősen tördelt, gazdagon illusztrált, vonzó folyóiratból. Itt találkoztam először Petőfi nevével, itt jelentek meg Octavian Goga fordításában a Csalogányok és pacsirták és az Egy gondolat bánt engemet. Az eredeti magyar szövegek olvasása közben az kapott meg leginkább, hogy a szavak másként csendültek a költők verseiben, mint a mindennapi életben, fiatalosan, szinte énekelve. Elbűvölő, új világ nyílt meg előttem. Jóval később értettem meg, hogy egyáltalában minden költészet a nyelvvalamennyi értékének felszínre hozását jelenti, s olyan érzelmi töltetet ad a szavaknak, ami a szótárból hiányzik. Mindenképpen a nagy költők és prózaírok segítségével sikerült az idők során felfedeznem magamnak a tettre kész, 186