Beke György: Tolmács nélkül. Interjú 56 íróval a magyar-román irodalmi kapcsolatokról (Bukarest, 1972)
Veronica Porumbacu
kritika néha alig vesz tudomást a fordítók művészetéről. — Meggyőződésem, hogy a költészet az, amit az emberek a legjobban megértenek. De mivel a verseket különböző nyelveken írják, megértésükhöz az embereknek szükségük van nemes szándékú tolmácsolok, műfordítók közvetítésére. Még gyermekkoromban megtanultam három idegen nyelvet, s így egész egyszerűen kötelességemnek éreztem, hogy a világirodalom nemzeti költészeteinek rezdüléseit és értékeit románul tolmácsoljam. — Kapuk című önéletrajzi fogantatású könyvéből kitetszik, hogy ön Bukarestben született, ősei azonban moldovaiak, szülei bráilaiak, dajkája pedig egyik Fogaras környéki faluból jött. Valószínűnek tartom, hogy nem nagyon tudott magyarul, amikor József Attila költészetének fordításához hozzákezdett. — Egyetlen szót ismertem: kisasszony. így szólított meg serdülőkoromban a testnevelő tanárom, aki a testgyakorlatok segítségével magasságomba be akart pótolni valamennyit azokból a centiméterekből, amelyekkel a természet meglopott. És amelyeket első fordításkötetem megjelenése után sem sikerült bepótolnom. Csakhogy bizonyos életkoron túl az ember érzékenyebbé válik az évtizedek számára, mint a centiméterekére. — Első nagy élménye a magyar költészetből József Attila volt. Miért érzi annyira közel magához nemcsak költészetét, de emberi sorsát is. Hogyan, miként ismerte meg, ki hívta fel először a figyelmét József Attilára? — Jebeleanu, a fordításaival. Nem sokkal azután jelentek meg ezek a fordítások, hogy az embereket kegyetlenül egymás ellen uszító háború véget ért. A fiatal népköztársaság polgárait az őszinte megismerés szándéka lelkesítette, ez a buzgalom jutott kifejezésre a fordításokban. A Jebeleanu által szenvedéllyel és ragyogóan tolmácsolt költők közül József Attila talált azonnal visszhangra azok körében, akik „küzdelemre fölkent“ harcosokként, a régi világ „összeroppanása“ után egy igazságosabb, barátságosabb világot akartak építeni. Ezért kerestem meg én is a költő nyomait néhány esztendővel később, magyar334