Beke György: Tolmács nélkül. Interjú 56 íróval a magyar-román irodalmi kapcsolatokról (Bukarest, 1972)
Veronica Porumbacu
országi látogatásom során. Egy ízben azelőtt is láttam Magyarországot, futólag, a Világifjúsági Találkozó ünnepi köntösében. Űjabb utazásomkor az volt az érzésem, hogy ,,a Dunánál“ magam előtt látom a költőt, akinek anyja „kun volt“, apja pedig „félig román, vagy tán egészen az“, jelenlétét mindenütt felfedeztem, felcsapongó jókedvét is, meg a szomorúságát, vagy amint az életen csodálkozik; láttam a város peremén, a múzeumban, ahol szenvedő arca nézett reám, és láttam, amint a „kávéházi szegleten“ meglepi saját magát születésnapi versével. Hazatérésem után, nyelvtankönyvvel és szótárral a kezemben, hozzákezdtem tanulni József Attila nyelvét, hogy fordíthassam őt. A nyelvi „gyakorlatokban“ egy köröndi leány segített engem, az égetett és festett agyagedényeket készítő fazekasok nemzetségéből. E magán nyelvgyakorlatok lelki visszhangja még most sem ült el Erdélyben, ahová a lány férjhezmenetele után néhány esztendővel hazatért. Első fiát.. . József Attilának keresztelte. így aztán a szovátai anyakönyvben be van jegyezve egy Fülöp József Attila is. De hagyjuk az anekdotát. Megvallom, hogy két esztendeig dolgoztam az első József Attila-kötetemen, amelyet az Ifjúsági Könyvkiadó három kiadásban jelentetett meg, s mind a három gyorsan elfogyott. Nehéz munkámért méltó fizetség volt az, hogy megközelíthettem egy kivételes költői életmű rezdüléseit. A szöveg összevetése során kötöttem barátságot néhány romániai magyar kartársammal. Egyik-másikát közülük, a fiatalabbakat, ismertem az építőtelepekről. Bodor Pállal például a Bumbesti-Livezeni-i telepen beszéltem először, éppen huszonegy esztendővel ezelőtt. Ami azért mégsem éppen „csecsebecse“. Másokkal, az idősebbekkel fordításaim kapcsán váltottam szót először. Utóbbiak között volt, s nem kevés segítséget nyújtott nekem, Szabédi László egyetemi tanár, az érzékeny lelkű költő, az én egyik nagyon kedves könyvem, a Nicoară Potcoavă kiváló fordítója. József Attila költészetének néhány, számomra nehéznek tűnő árnyalatát ő világította meg előttem. — Alighanem Szabédi László keltette fel az érdeklődését Vörösmarty költészete iránt is. Lélek335