Benedek Marcell: Irodalmi hármaskönyv. Vers, dráma, regény - Kriterion Kiskalauz (Bukarest, 1982)
I. rész. Kis könyv a versről
most még ebbe a formátlan formába rejtik kétségbeesésüket. A mi nyugatosaink első lírikus nemzedéke tragikus gyorsasággal hal ki a két világháború közt. A második nemzedék java része a fajelmélettel tovább torzított nacionalizmusnak esik áldozatául. A második világháború a harcterek embertelenségét megtoldja, sőt megsokszorozza a haláltáborok embertelenségével. Ennek a viharfelhőnek harangoznak elébe legjobb költőink — a még élő nyugatosok mellett elsősorban Illyés Gyula és József Attila. Az egyik számadó juhászoktól, a másik városi proletároktól származik. Mind a kettő európai kultúrát szív magába. József Attilához képest Illyés a szerencse fia: lelkifurdalást is érez, amiért „úr“ lett belőle. Ez a viszonylagos uraság, a polgári megélhetés, pillanatra sem szakítja el a föld nincstelen munkásainak közösségétől. Nemcsak elnyomóik és kizsákmányolóik ellen harcol: védi őket barátaik túlzó naturalista ábrázolása ellen is, kutatja azt, ami életükben szép, költői, megindító. Nagyapák megszépített emléke él a lelkében. Emlékek fűtik József Attila líráját is — gondoljunk a Mama halhatatlan és égig emelkedő soraira. De József Attilában egy egész osztály ősi emlékezete is él, évezredek felhalmozódott szenvedése. Az ő emberiessége nemcsak a nemzethatárokon emelkedik túl, hanem az idő kategóriájában is a végtelenig terjedést mondják el A Dunánál versszakai: ii Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlél get velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. 116