Benkő Samu et al. (szerk.): Székely felkelés 1595-1596 előzményei, lefolyása, következményei (Bukarest, 1979)
RÄSCOALA SECUILOR Jelen kötetünk nem a székelyek története kimerítő monográfiájának igényével készült. Szerényebb igény hívta életre. Az ugyanis, hogy olyan irányba terelje a kutatást s oly módon közelítse meg tárgyát, hogy elősegítse a történelmi tények öszszességének jobb megértését, hogy emléket állítson a szabadságért és emberi méltóságért e tájon folytatott küzdelmeknek. Stefan Stefänescu Az az újkori székely szabadság tehát, amely különlegességként megérte az egész feudális rendszer bukását, nem töretlen folytatása a nemzetségi demokráciának, hanem a „község“ XVI. századi hatalmas véráldozatából sarjadt ki újra. Jóllehet a rendi állam erőszakos beavatkozásai nyomán a fejedelmi korszakban a Székelyföldön szintén meghonosodtak a nemesi, földesúri birtokviszonyok, a földközösségben, sajátos szervezetük maradványaiban megkapaszkodó székely tömegeknek még így is maradt annyi erejük, hogy vérük ontásával helyreállítsák és konzerválják a már félig eltemetett szabadparaszti életformát. És ez magyar dolgozó népünk társadalmi fejlődésének legragyogóbb győzelme, legnagyobb vívmánya a feudalizmus idején. Jóval nagyobb teljesítmény ez, mint amilyen az időtlennek elképzelt székely szabadság változatlan fenntartása lett volna. A székelység nem légüres térben, hanem az európai feudalizmus körülményéi között élt a középkorban. Az lett volna a természetellenes és éppen ezért hihetetlen, ha mindez nem befolyásolta volna társadalomfejlődését. A székelység is elindult azon az úton, mely a feudalizmus korában mindenhol a népesség túlnyomó többségének jobbággyá válásához vezetett. De neki volt ereje megfordí-