Benkő Samu: Őrszavak. Művelődéstörténeti dolgozatok (Bukarest, 1984)
„Az értelmiségi lét nem feltétlenül iskolázottság következménye, hanem sokkal inkább az alkotás gyönyörűségét, gondját, keservét vállaló magatartásforma“ — írja Benkő Samu e kötet egyik tanulmányában. A szerző — megelőző kötetei, a Sorsformáló értelem (1971) és A helyzettudat változásai (1977) gondolatkörében és területén mozogva — századok országos gc-ndjai és apró eseményei között követi nyomon ennek a magatartásformának a változatait. Választott „hősei“ között ott vannak a történelem, az irodalomtörténet kimagasló személyiségei: Bethlen Gábor, öreg Rákóczi György, Széchenyi István, Bolyai János, Eötvös József, Móricz Zsigmond; ott vannak kortársak: Tudor Vianu, Venczel József, Jékely Zoltán, Mikó Imre és mások is. A szerző azonban nem nagyjaink valamiféle arcképcsarnokát kívánja az olvasó elé állítani. A nagy személyiségeken keresztül is maga a történelmi változás: a gondolkodásnak, a tettnek, a szokásnak és az emberi magatartásnak a történelmi változandósága érdekli, s e változandóságban (sokszor jelentéktelennek látszó apróságokban) maguk a törté-