Benkő Samu: Őrszavak. Művelődéstörténeti dolgozatok (Bukarest, 1984)

„Az értelmiségi lét nem feltétlenül iskolázottság kö­vetkezménye, hanem sok­kal inkább az alkotás gyö­nyörűségét, gondját, keser­vét vállaló magatartásfor­ma“ — írja Benkő Samu e kötet egyik tanulmányá­ban. A szerző — megelőző kötetei, a Sorsformáló ér­telem (1971) és A helyzet­tudat változásai (1977) gon­dolatkörében és területén mozogva — századok or­szágos gc-ndjai és apró ese­ményei között követi nyo­mon ennek a magatartás­­formának a változatait. Vá­lasztott „hősei“ között ott vannak a történelem, az irodalomtörténet kimagasló személyiségei: Bethlen Gá­bor, öreg Rákóczi György, Széchenyi István, Bolyai János, Eötvös József, Mó­ricz Zsigmond; ott vannak kortársak: Tudor Vianu, Venczel József, Jékely Zol­tán, Mikó Imre és mások is. A szerző azonban nem nagyjaink valamiféle arc­­képcsarnokát kívánja az ol­vasó elé állítani. A nagy személyiségeken keresztül is maga a történelmi változás: a gondolkodás­nak, a tettnek, a szokás­nak és az emberi maga­tartásnak a történelmi vál­­tozandósága érdekli, s e vál­­tozandóságban (sokszor je­lentéktelennek látszó apró­ságokban) maguk a törté-

Next