Béres Katalin (szerk.): Éljent a respublikára. Versantológia (Bukarest, 1972)

Itt van előttünk teljes szépségében és gyö­nyörűséges hatalmával a Köztársaság, melyet „a távolból előre” annyi nagy forradalmár költő köszöntött. Itt van előttünk ezernyi jelenésben és alakban, az édes szülőföld va­rázstáncaival, folyók, hegyek hívásával, az erdők kardalával, ezen a tájon, melyet meg­szállt a sorsát intéző ember. Hangjait halljuk és beisszuk lelkűnkbe, fölnézünk egére, mely színekkel vagy csillagokkal ékes, völgyeibe és városaiba vesszük be magunkat, bizton­ságosan és otthonosan. Múltjával és jelené­vel, kéréseivel és ígéreteivel szól hozzánk, bátorít, küld, mint csodatevő, vizet és új erőket fakasztó munkára meg álmodozni. Rendje és öntudata ma már a tömegé, a milliós alkotásé, mely idegzetünkben és izmainkban, reggeleinkben és eszméletünkben ébred sze­relemre. És léptünk fönséges lépteivel be­fogjuk a messzeséget, tevékeny búzák és rajongó füvek, hithű gyárak és jelzékeny tornyok kísérnek hazai vándorlásunkban, hogy kinyomozzuk a jövendőt, mely közlé­kenyebb, mint bármikor. És lélegzetvételé­vel frissülünk és szíve dobogását lüktetjük, hogy örök legyen bennünk az igazság s a jóra való szándék. Huszonöt esztendeje pa­rancsolja ránk a boldogságot, kínálja útjait és tereit, nőjön föl mellé vegytiszta akara­tunk, holnapos reményünk és képzeletünk. Élete és ihlete forrósítja át folytonos valón­kat, tüzesíti tekintetünket és tetteinket. Ün­neplésére összegyűltünk mind most, emlé­keinktől csillogó szavakkal, dicsérő énekünk­kel és érzékeny napjainkkal. Márki Zoltán

Next