Béres Katalin (szerk.): Éljent a respublikára. Versantológia (Bukarest, 1972)
Itt van előttünk teljes szépségében és gyönyörűséges hatalmával a Köztársaság, melyet „a távolból előre” annyi nagy forradalmár költő köszöntött. Itt van előttünk ezernyi jelenésben és alakban, az édes szülőföld varázstáncaival, folyók, hegyek hívásával, az erdők kardalával, ezen a tájon, melyet megszállt a sorsát intéző ember. Hangjait halljuk és beisszuk lelkűnkbe, fölnézünk egére, mely színekkel vagy csillagokkal ékes, völgyeibe és városaiba vesszük be magunkat, biztonságosan és otthonosan. Múltjával és jelenével, kéréseivel és ígéreteivel szól hozzánk, bátorít, küld, mint csodatevő, vizet és új erőket fakasztó munkára meg álmodozni. Rendje és öntudata ma már a tömegé, a milliós alkotásé, mely idegzetünkben és izmainkban, reggeleinkben és eszméletünkben ébred szerelemre. És léptünk fönséges lépteivel befogjuk a messzeséget, tevékeny búzák és rajongó füvek, hithű gyárak és jelzékeny tornyok kísérnek hazai vándorlásunkban, hogy kinyomozzuk a jövendőt, mely közlékenyebb, mint bármikor. És lélegzetvételével frissülünk és szíve dobogását lüktetjük, hogy örök legyen bennünk az igazság s a jóra való szándék. Huszonöt esztendeje parancsolja ránk a boldogságot, kínálja útjait és tereit, nőjön föl mellé vegytiszta akaratunk, holnapos reményünk és képzeletünk. Élete és ihlete forrósítja át folytonos valónkat, tüzesíti tekintetünket és tetteinket. Ünneplésére összegyűltünk mind most, emlékeinktől csillogó szavakkal, dicsérő énekünkkel és érzékeny napjainkkal. Márki Zoltán