Bodor Árám: Megérkezés Északra. Karcolatok, novellák (Bukarest, 1978)

Bodor Adóm írásaiban a tájnak neve van, mégis mintha a képzeletben lé­tezne. A képzeletbeli em­berek pedig valóságosak­ként járnak át ezen a tájon. A cselekvés itt: szavak, gesztusok — s egy-egy moz­dulat fejezi ki a mondhatat­­lant. Felhőkből épül a hegy­ség, s levegőbe emelkednek a súlyos formák. Áttűnés mindez, nem ellentét; léte­zik, ami elképzelhető: mert emberi lesz. Hogyan is? Valaki, mondjuk, ikrek érkezésére vár és kifestő­könyvet, színes ceruzát vá­sárol nekik. „Készen kifest­ve jobban örülnek neki" — dönti el a várakozás ma­gányában. „Nagy, lila leve­lű pálmákat színezett, mel­léjük zsemleszínű elefánto­kat, emberszínű majmokat és fekete papagájokat. (...) Mondta, fontos neki ez a nap. Életében nem látott még ilyen állatokat, nem látott tulajdonképpen még ikreket sem."

Next