Bodor Pál: A lány, aki nincs. Két kisregény (Bukarest, 1975)
A televízió bukaresti szerkesztőségéhez a következő levél érkezett: „Kedves Bodor Pál! Azt tudtam a képernyőről, hogy szakállas ember. Azt szeretném megkérdezni: miért szakállasak olykor az írásai is? Legalábbis - szakállason kezdődnek. Mintha az elején el akarná riasztani az olvasóit. Próbatételek elé állítja őket. Aki az első, értekező oldalakon átfúrja magát, az jutalomképpen kapja meg aztán a többit? A fordulatosabb, színesebb, érdekesebb lapokat? Vajon ez jó írói taktika? És egyáltalán: taktika ez?..." Bodor Pál két új kisregényéről is szólhatott volna ez a levél. Az első: szerelem, politika és háború élményvilágából, mozaikkockákból fölépített vallomás. A másik egy különös szerelem története; alapgondolata: lehet-e valakit (elméletileg kialakított képlet alapján!) erőnek erejével ... boldoggá tenni?