Boér Géza: Létlelet. Versek (Bukarest, 1989)
Boér Géza második verseskötete következetes költői kísérlet színtere: ahhoz, hogy teljesen azonosulni tudjon írásával, a versbeszéddel, megszüntet minden külső-idegen gesztust, a kép, a gondolat, a ritmus eleven folyamata lesz ő maga is. A vers akusztikai-vizuális testébe imigyen beköltözve lesz az ontikus folyamatnak is részese, másfelől meg a saját írásából származó etikai parancsok és kérdőjelek abszolút alanya. A költeményt házává és hazájává teszi, s amikor már teljesen egyek, ismét el kell váliiiok, különbözniük, következik a megszólítás gesztusa, majd a folytonos dialógus a teremtménnyel. Ez utóbbi — s itt az elképzelés eredetisége - végül is teremtővé válik.