Brandolinus, Aurelius: Aurelius Brandolinus dialógusa az emberi sorsról és a testi betegség elviseléséről (Kolozsvár, 2008)
Néhány szó Brandolini Dialogusáról
fontos adalékok a király jellemének a megismeréséhez, ugyanakkor adatokat szolgáltatnak nem csupán a magyar történelem, hanem a reneszánsz Európa politikai szociológiájához. A dialógus témája nem egyszerűen egy absztrakt, filozofikus vagy éppen skolasztikus diskurzus a „rossz” természetéről. Sokkal inkább irányított értekezés valaki által, aki valóban és ténylegesen beteg és rosszul érzi magát. Ez a személy a király, Mátyás maga. A király bevezető beszéde annak a demonstrálása, hogy hogyan is látja a világot az, akit lesújtottak, elgyötörtek kínzó gondjai és betegsége. így tehát a dialógus a személyes vonatkozásokon túl úgy is értelmezhető, mint a kor hangulatának hű képe, sőt még általánosabban, mint a betegség problémakörének és a világ szenvedésének boncolgatása, illetve e gondok kezelési módjának feltárása. A beszélgetés kezdete azt a Mátyás királyt mutatja be, akit tökéletesen lefoglalnak saját belső konfliktusai, akit lesújt a betegség és a nyomában elhatalmasodó sötét világlátás. A beszélgetés tehát egy valamilyen oknál fogva szerencsétlenné vált, önmagával tökéletesen elfoglalt jellemet mutat be: az egész világot eluraló sötét erők foglyává vált királyt. Ily módon a dialógusban résztvevő Petrusnak nem csupán az válik feladatává, hogy egy ellenbeszélgetéál és érveléál mutasson be. Sokkal inkább az, hogy felséges beszélgetőtársát ráébressze, hogy a valóban elkeserítő az állapotában nem is a betegsége, hanem az a tény, hogy uralkodóhoz méltatlan a betegségéből fakadó borúlátás. Mindezek mellett Petrus egyáltalán nem akarja a királyt becsalni holmi dialektikai csapdákba, amelyek oly gya-Néhány szó Brandolini 'Dialógusáról 207