Caragiale, I. L.: Öt órai tea. Novellák, cikkek, jelenetek (Bukarest, 1972)
Caragiale az a román írózseni, akinek egyetemességéhez sohasem férhetett s nem is fér kétség. Mi adja vitán felül álló egyetemességét? Azt hisszük, elsősorban az, hogy a nemzeti típusokat feledhetetlenné tudja tenni a más nyelvű olvasók számára is. Azok az ügyvédek, tanítók, újságírók, tisztviselők, birtokosok, polgármesterek, kispolgárok, férfiak, nők és gyermekek, akiket elénk fest, noha a történelem, az ország, a nyelv, az akkori jelen társadalmának couleur locale-jába öltözöttek -— olvasás közben mégis az az érzésünk, mintha mi is láttunk volna már ilyen vágású embereket. Vagyis: a szín — egyszeri ugyan, azonban áttetsző, s mögötte jól kivenni egyetemes helyzetek, típusok modell-körvonalait. Az egyediek, egyszeriek állandóbb, általánosabb struktúrákat sugallnak, jóllehet megismételhetetlennek is látszanak. (Az előszóból)