Ciobanu, Mircea: Tanúk. A favágó. Két kisregény (Bukarest, 1984)
Ha az elő- vagy utószó egy-egy mű magyarázata vagy eligazító megközelítése, úgy Mircea Ciobanu itt olvasható két írása előszó a valósághoz, mely bőrünkbe kötve jelenik meg. Előfeltételük is azonos: az írónak ismernie kell tárgyát, mégis úgy beszélni róla, hogy meghagyja az olvasónak (élőnek) az egyéni felfedezés izgalmát — ha nem is feltétlenül az örömét. Hiszen ebben a valóságban kevesebb az örömünk, mint az izgalmunk. A mű a fő. A mű — mint emberi alkotás, mint mesterséges alakzat. Művenként gazdagszik életünk — mondtuk valaha —, melyből az illető műveket kiszakítottuk — tesszük hozzá ma. Alkotó, szellemi, sőt elmebeli képességeink bizonysága mindahány, tehát minél inkább ,.elvonatkoztat a valóságtól", ilyen tanúságként, annál fontosabb. Persze, csakis a valóság „elemeiből" építheti fel önmagát — elvégre emberek vagyunk. Mircea Ciobanunál a valóság ama elemei többnyire a szavak; a tárgyi létezőkön innen és túl. Bonyolult — és nem feltétlenül irodaimi — áttételek ezek . . .