Cs. Gyímesi Éva: Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (Bukarest, 1990)

Vannak a szellemnek olyan kimagasló képvise­lői, akiktől nemcsak a kortársak, de az utókor is nehezen szabadul. Bizo­nyára mindenekelőtt a­­zért, mert olyan dolgokat lát meg és mond ki saját korának és saját koráról, amelyekben egy-egy tör­ténelmi szakasz lényege tükröződik — életérzések, tanulságok sokasága, s ezeknek időszerűsége nem­hogy tompulna, de még jobban exponálódik az idők múlásával. Ilyen kimagasló képvi­selője a szellemnek — a mi romániai magyar szel­lemiségünknek, de minden bizonnyal kora/korunk eu­rópai szellemiségének is — Szilágyi Domokos. Nem tudunk szabadulni Tőle — s bizonyára jó, hogy ez így van. Halála után nem sokkal kézbe vehettük összegyűjtött verseit, halála tizedik év­fordulójára az emlékét idéző kötetet, s most, mi­közben a nyomdában ólombetűsorokká formá­lódnak már kiadatlan ver­sei, novellái, és előkészü­letben van esszéinek, ta­nulmányainak kötete, íme, kézhez kapja az olvasó a MÜ első összefoglaló elem­zését is. Cs. Gyímesi Évának már egy korábbi kötetében is jelent meg tanulmánya Szilágyi Domokos lírájá­ról. Ez a mostani könyve

Next