Cs. Gyímesi Éva: Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (Bukarest, 1990)
Vannak a szellemnek olyan kimagasló képviselői, akiktől nemcsak a kortársak, de az utókor is nehezen szabadul. Bizonyára mindenekelőtt azért, mert olyan dolgokat lát meg és mond ki saját korának és saját koráról, amelyekben egy-egy történelmi szakasz lényege tükröződik — életérzések, tanulságok sokasága, s ezeknek időszerűsége nemhogy tompulna, de még jobban exponálódik az idők múlásával. Ilyen kimagasló képviselője a szellemnek — a mi romániai magyar szellemiségünknek, de minden bizonnyal kora/korunk európai szellemiségének is — Szilágyi Domokos. Nem tudunk szabadulni Tőle — s bizonyára jó, hogy ez így van. Halála után nem sokkal kézbe vehettük összegyűjtött verseit, halála tizedik évfordulójára az emlékét idéző kötetet, s most, miközben a nyomdában ólombetűsorokká formálódnak már kiadatlan versei, novellái, és előkészületben van esszéinek, tanulmányainak kötete, íme, kézhez kapja az olvasó a MÜ első összefoglaló elemzését is. Cs. Gyímesi Évának már egy korábbi kötetében is jelent meg tanulmánya Szilágyi Domokos lírájáról. Ez a mostani könyve