Cs. Gyímesi Éva: Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (Bukarest, 1990)
Legenda helyett - a műről
vummal ismételten kísérletezik (Szemből, Halál; Héjjaslalva felé I—IV.). A vesztes csatából menekülő ifjú költő alakját újra és újra megidézve mitikus fikciót teremt, és anélkül hogy külsöséges eszközökkel heroizálná hősét, a belső lelki kényszer pillanatát jeleníti meg, amelyben az üldözött a szembefordulást választja: ,,S akkor a fiú hirtelen megáll (a civil őrnagy) —: Hát szemből, Halál!" A Héj jaslalva leié is több változatban próbálja megörökíteni ezt a jelképes gesztust: „Lihegve fordult vissza. Már / ha itt vagy: hát szemből, Halál! „Ha már / halni kell: hát szemből, Halál!",- „Van út — kiút nincsen. — Ha már / halni kell: hát szemből, Halál!" A drámai helyzet feszültségében a hős nézőpontjából a választás motivációjára is rámutat a költő, arra, hogy a közös ügy győzelme híján a „győzelem" egyetlen lehetősége a méltósággal fogadott halál: „Nem ágyban nem párnák között. / De így se! — Nagy kötést kötött // — hol a kivívott diadal? / melyért még az ö fiatal // élete sem kár! semmi se! / ha hősökért zeng gyászmise, jf hősökért, akik istenek / módjára erőt vettenek // a zsarnokságon! — ó, de így! / ravasz, alattomos, irigy // sors martalékaként! — Ha már / halni kell: hát szemből, Halál!" Költőről lévén szó, itt alkalma van a szó és a tett súlyáról, történelmi erőviszonyairól is meditálni, kifejezni a múlt századi előd igeértékű szavaiban és tetteiben megvalósuló azonosságeszményt és a szó hatalmának csökkenése fölötti rezignációt: „Mert tett a szó, ó, tett, igen, / csak orra bukik fnacskaköveken, / s nem fegyver, csak fegyvernyi gondolat / buktatja orra jobb egek alatt" (Szemből, Halál). A modern költészet meggyengült társadalmi hatékonyságát illető szkepszis mellett sem mond le azonban egy olyan személyes eszményállításról, amellyel Petőfi és József Attila szelleméhez kapcsolódva tesz hitet a szabadság fegyveréül szolgáló költészet mellett: „Energiaforrás, mint hasadó urán, / magam is vagyok — de nap nap után / hatalmasabb, mert értelmes — — tehát / velem számoljanak előbb a diplomaták, // mert időm. kevés, s fogatlan a kísértés, / hogy olyanná pofozzon a mindent-megértés, / ki az alázatra is ráér / körömfeke-136