Cs. Gyímesi Éva: Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (Bukarest, 1990)
Értékek színeváltozása
telműen pozitív érték: egyfajta abszolútum, aminek a költő hittel és áhítattal rendeli alá az átmenetnek tekintett jelen összes értékeit. Számára ez a jövő nem álom, hanem értelmesen fölépített Rend, melynek kivitelezésében szerepet vállalva elkötelezi magát. Ebben az azonosulásban nem nehéz felismernünk a magyar lira profetikus vonulatának — Petőfi, Ady, József Attila — alkati folytatását és a rokonságot,a hasonlóan elkötelezett kortársakkal, például Nagy Lászlóval. Nem idegen tőle a váteszi típusú költőkre általában jellemző messianizmus: az áldozatvállalás a közösséget „megváltó" eszme szolgálatában. A történelmet „tervező" értelem felsőbbrendűségének tudata, a haladás felvilágosult eszméje ekkoriban még árnyékot vet a hagyományra, a múltra, és az eszmények jegyében elképzelt „új" a költő számára feltétlenül értékesebb a réginél. Mintegy vallásos hitként teszi magáévá a „szép új világ" ésszerű ábrándját, és ez az utópisztikus racionalizmus kezdetben elnyomja alapvetően kétkedő-vívódó természetét. De meggyőződését sohasem problémátlan lerendezésben, hanem többnyire az „értelmes" hit, a gondolatiság jegyében juttatja kifejezésre. Az „ésszerű varázs“, az „értelmes csoda" eszményével azonosuló aktivizmusa a korszak verspublicisztikájának átlagából kiemelkedő •színvonalon fejezi ki a „fényes szelek" éveinek meghatározó szellemiségét és optimizmusát. Biztos célúidat, jövőorientált történelemfelfogás, közösségközpontú emberszemlélet jelöli ki az értékrend szilárd hierarchiáját, mely szerint az egyén — a költő is — eszköz csupán a közös történelmi mű, a jövő megalkotásában. Egyén — közösség — történelmi fejlődés — jövő (mint cél) egymásba felzárkózó értékei pályájának ebben a szakaszában egyfajta harmonikus rend, teljesség illúzióját keltik. Ez az első két kötet verseire jellemző értékpozíció, melyet egy „legfőbb érték" — a jövőbeli ideális társadalom — hite alapoz meg, kihat a kompozíció sajátosságaira. A versekben ugyanis jobbára egyetlen nézőpont, az alanyi közlés egyneműsége határozza meg a szerkezetet. Az egységes világképpel bíró, önmagával azonos lírai alany homogén értékalakzatokban juttatja1 kifeje-158