Cs. Gyímesi Éva: Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (Bukarest, 1990)
Értékek színeváltozása
zésre a valósághoz való viszonyát. Ezért a versek esztétikai hatása legtöbbször egynemű, szerkezetük lineáris, a jelentések szintjén rétegzetten: a képalkotás és a retorizáltság mellett, kevés kivétellel, még nincs nagy szerepe a montázs, a nézőpontváltás — a szerkezet — minőségéből- eredő költői hatásoknak. De a költő minden eszköznek birtokában van, amit a modern magyar líra vezető képviselőitől tanulhatott: érezni lehet József Attila megkerülhetetlen hatását a képalkotásban, Kosztolányiét a rímtechnikában, Babitsét és Szabó Lörincét a versmondat megterhelésének magas fokában és a szentenciózus megnyilatkozások tömény gondolatiságában. Szabad verseiben is az intellektualitás, a szervezőelvként működő gondolatiság uralkodik, nagy lélegzetű, hajlékony, tónusgazdag mondatkezelése Walt Whitman, Füst Milán örökségére is emlékeztet. A fiatal Szilágyi Domokos formanyelve tehát a lírai modernség egyfajta szintézise, amely csupán a korabeli intézményes elvárásokhoz viszonyítva tűnhetett merésznek, mert a jelszószerű irányzatosság, az egyszerűség,, közérthetőség kaptafáihoz nem igazodott. Az utópikus szemléletet kikezdő kétely ugyan már a Szerelmek lánca egyes verseiben megjelent, de a költői értékpozíció változásáról inkább a Garabonciás és A Iáz enciklopédiája tanúskodik. Eszmény és valóság diszszonanciája, a személyes létezés antinómiáinak felismerése, a haladás értéktartalmára és a költői hivatásra vonatkozó kérdőjelek megrendítik a harmonikus világkép egységét. A birtokba vett történelmi tapasztalatok s a belőlük levonható tanulságok megingatják a költő addigi evolucionista felfogását, s a jövő is elveszíti a felsőbbrendűség nimbuszát. Az alapvetőnek vélt értékek bizonyossága tehát megrendül. Ez a változás mindenekelőtt a pozíció egyneműségének megszűnésével jár: az értékelés ambivalenciája, a nézőpont és a frazeológia különneműsége, illetve a nézőpontok váltogatása kezdi jellemezni a versek szerkezetét. A szemléletbeli összetettség a költemények nyelvezetében is megmutatkozik: a Garabonciásban az egysíkú befogadói elvárásokat minduntalan kizökkentő ambivalens mondatszerkezetek és tónusváltások, A láz 159