Cseke Péter: Vigyázó torony. Beszélgetések Debreczeni Lászlóval (Bukarest, 1995)

A kolozsváriak még jól emlékez­hetnek a közel tíz éve elhunyt Debreczcni László szálfaegyenes tartására, amint kimért, határo­zott léptekkel igyekszik Kós Ká­rolyhoz a Rákóczi út elejére, vagy amint Jancsó Bélától jövet fel-felmagaslik a vármegyeházá­val átellenben. Amikor a Farkas utcában járok, az az érzésem, hogy csak azért nem találkozunk, mert épp betért László Dezsőhöz néhány percre, vagy pedig annak testvéröccséhez, Ferenchez, aki­nek Király utcai otthonában kö­zös témánkról, az erdélyi fiata­lokról folyt az eszmecsere a nyolcvanas évek elején csaknem minden péntek délben. E találkozók szellemi haszon­­élvezőjeként igyekeztem célirá­nyossá tenni beszélgetéseinket. Hetvcnötödik életévén túl ugyan­is Debreczeni László a leghatáro­zottabban elzárkózott attól, hogy

Next