Cseke Péter: Vigyázó torony. Beszélgetések Debreczeni Lászlóval (Bukarest, 1995)
A kolozsváriak még jól emlékezhetnek a közel tíz éve elhunyt Debreczcni László szálfaegyenes tartására, amint kimért, határozott léptekkel igyekszik Kós Károlyhoz a Rákóczi út elejére, vagy amint Jancsó Bélától jövet fel-felmagaslik a vármegyeházával átellenben. Amikor a Farkas utcában járok, az az érzésem, hogy csak azért nem találkozunk, mert épp betért László Dezsőhöz néhány percre, vagy pedig annak testvéröccséhez, Ferenchez, akinek Király utcai otthonában közös témánkról, az erdélyi fiatalokról folyt az eszmecsere a nyolcvanas évek elején csaknem minden péntek délben. E találkozók szellemi haszonélvezőjeként igyekeztem célirányossá tenni beszélgetéseinket. Hetvcnötödik életévén túl ugyanis Debreczeni László a leghatározottabban elzárkózott attól, hogy