Czegő Zoltán: Ezen a parton. Versek (Bukarest, 1978)

Ha erre jársz, nem tu­dom, mit tudsz még hozni nekem, mit tudnál még itt hagyni ezen a parton. El­mondhatom, majdnem min­denem van. Még maradt egy darab a legsikerültebb parittyagumiból, s itt hever egy csomó ösvény összete­kerve, rendben, odébb egy bőrönd, mindenféle nosz­talgiákkal rakottan — élő csomó még, csak óvatosan! azokhoz nem merek nyúl­ni, inkább szétnézek a va­­gyonom között: lakatok, kések, mindkét nemre való fehérneműk, négy lakás­kulcs, már nem is tudom, melyik hol nyitogathatott egy-egy ajtót, továbbá fél narancs E. asztaláról, A. üzenete, hogy nem... S. üzenete, hogy igen... Z. üzenete, hogy majd meglá­tom, M. üzenete, hogy so­sem látom meg. És egy vo­nat, melyet lekéstem, vere­bek lakják (lekéstem, hát élettelen), nem tudom, ha erre jársz, mit tudsz még itt hagyni ezen a parton. Szinte mindenem van. Vi­torlám is lenne. Kenyerem, magányom, biztonságom. Jó szemem, látnám lekésett ha­jóimat, ha erre járnának. Jó szemem, messze előre tudok nézni, s jó karom, még tu­dok integetni is. Itt élek közöttük, vigyáznak rám, lefoglalnak — tenyerem sze­mem fölé tartva, ne kémlel­jem az óceánon a horizon­tot. Czegő Zoltán

Next