Czegő Zoltán: Nyár, köd alatt. Hosszabb, rövidebb lírai írások versben és pózában (Bukarest, 1983)
Kiáltás József Attila után
KIÁLTÁS JÓZSEF ATTILA UTÁN Néha nagyritkán összebújunk A nagy család Tudunk már nevetni is Am vagyon még sűrű bánátinknak fölpanaszolása öcsémet borért riasztom Jót hozz Néznek engem — Megfogta az isten lábát Osztályom csergőórára ébred Csupa megszokás minden mozdulat Mosdás öltözés csak reflex Nem öntudat Istentől meg sem rezzen Ám a gyár előtt már élet A fényezőlányt ölbe csombolyítja Üres üzletben rámszól — Ezt írd meg Térdemen könnyű kis madár Anyám örök helye az eleven úristen jobbján lehetne Életre megváltott a semmiből kilencünket Most itt röpdös közöttünk Élőben kitömött nagy varjú az írógépemen Nem mozdul Csak néz pillátlan szemmel Gyermekem nevet S az szorítja szorítja csőrében nyálas radírgumiját Utóvers-töredék Illatos testű virágleányok már államig már fulladásomig fölnőttek Oly nagyon értem ma a szépség koldusát 52