Dávid Gyula (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 3. Kh-M (Bukarest, 1994)
K
Korunk 116 ság számban és minőségben is jelentős, haladó értelmisége formálódott ki. A ~ munkatársainak összetétele a lap fejlődési szakaszai szerint változott, de mindig több országból toborzódott, úgyhogy a lap kiérdemelte a „négy országi folyóirat” mégha tározást is. Romániai szerzők mellett Magyarország, Csehszlovákia és Jugoszlávia írói is felsorakoztak Dienes és Gaál köré, s velük együtt a magyar baloldali emigráció jelesei is megszólaltak a hasábjain. Az első tizenöt évfolyamnak több mint ezer szerzője közül természetesen csak az egyes szakaszokat jellemző eredeti munkatársakat ragadjuk ki. Az első szakaszban (1926—28) Hatvány Lajos, Kassák Lajos, Németh Antal, Sinkó Ervin, Romániából Salamon László, Szántó György, Szentimrei Jenő, Tumowsky Sándor, Ligeti Sándor, Csehszlovákiából (mindvégig, tizenöt évfolyamon át) Fábry Zoltán írásai emelkednek ki Dienes és Gaál cikkei mellett; a következő szakaszban (1929—32) az emigrációból Balázs Béla, Moholy-Nagy László, Magyarországról Déry Tibor, Haraszti Sándor, Illyés Gyula, József Attila, Kodolányi János, Molnár Erik. Jelentkezik a lapban Budapestről a kultúrpedagógus Kemény Gábor, kifejtve a demokrácia táborába érkezett népiek célját, ami „a valóság reális feltárása a szociográfia útján". Csehszlovákiából Forbálh Imre, Szalatnai Rezső, majd a Sarló gárdájából Dobossy László, Jóesik Lajos, Morvay Gyula, Sellyéi József válik munkatárssá, míg a romániaiak közül Méliusz József, Szilágyi András, Tamási Áron, hozzájuk csatlakozik 1932-től a lap felfedezettje, Nagy István. A harmadik menetben (1933—35) lép fel a romániai új nemzedékből Bányai László, a magyar, Bányai Imre, a román és zsidó problémák ismerője, továbbá Csehi Gyula és Izsák László. Ugyanakkor Magyarországról Remenyik Zsigmond, Sándor Pál, Veres Péter, az emigrációból Lukács György, a jugoszláviai Sinkó Ervin jelentkezik írásaival. Végül az utolsó szakaszban (1936—40) a ~ Románia sajátos nemzetiségi és osztályviszonyai közt szerepet vállaló munkatársi gárdáját nemcsak Kahána Mózes, Tamási Áron írói bekapcsolódása jellemzi, hanem a Balogh Edgár, Bözödi György, Demény Dezső, Gáli Ernő, Jancsó Elemér, Jordáky Lajos, Szemlér Ferenc, Szenczei László írásaival a „fiatal realisták” nemzedéke is. (T. S.) Méliusz József szerkesztésében: .4 K. költészete. Szász János tanulmányával, Bonyháti Jolán K.-repertóriumával. 1967. — Tóth Sándor: G. G. Tanulmány Gaál Gáborról, a K. szerkesztőjéről. 1971; uő. Balogh Edgár K.-képe. NylrK 1977/2. — Balogh Edgár: Itt és most. Tanulmány a régi K.-ról. Kv. 1976; uő. Az őszinte K.-kép. NylrK 1978/1. — Tordai Zádor—Tóth Sándor összeállításában: Szerkesztette Gaál Gábor. Cikkgyűjtemény. Bp. 1976. — Kovács János: Évtizednyi útkeresés. Bevezető tanulmány a „sejtelme egy földindulásnak..." c. Dienes László-cikkgyűjtemény élén. 1976. 5—54. — Korunk Évkönyv 197ó. Egy alkotó műhely félévszázados történetéhez (1926—76). — Kabdebó Lóránt szerkesztésében: 50 éves a K. Tanulmánygyűjtemény. Bp. 1977. — Kántor