Dávid Gyula (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon 3. Kh-M (Bukarest, 1994)
M
663 iniii'mlékvédő ir<»daliun bevezetőjével, szemelvények M. Cs. G. levelesládájából. Hargita 1983. márc. 27. míidal — ismert zeneszerző műve, ilyen értelemben a népdal ellentéte. A kórusirodalom mellett a leggyakrabban felkarolt műfaj a romániai magyar zenében. A megzenésített költeményt a gyakoribb zongorakíséret mellett kamarazene-együttes vagy zenekar is aláfestheti. A romániai magyar ~ előzményeit a XX. század elejének magyar dalköltészetében, mindenekelőtt Farkas Ödön dalaiban találjuk meg: forrásait tekintve az erdélyi költészet mellett merít a teljes magyar és az egyetemes irodalomból egyaránt. A feldolgozás módját illetőleg a későromantika eszközeitől a modem zene stílusáig megtalálhatók az árnyalatok. Ismert művelője a program-táncdarabokat is szerző Kertész Albertné Fischer Lujza (1860—• 1932). Nem ritka a ~ok ciklusba foglalása. Két kimondottan erdélyi ciklusról tudunk: az egyik Csíki Endre Tizenkét dal erdélyi költők verseire, 1929— 1935, ennek a 11. világháborű során nyoma veszett, a másik Risznemé Kozma Ida Daluk erdélyi költők verseire c. gyűjteménye, melyről a Pásztortűz emlékezik meg 1926-ban. Önálló műdalciklussal jelentkezett Vitek Károly (Petőfi-dalok, Kv. 1927); Nagy Ede (Dalok, 1930); Eisikovits Mihály (Dalok, Tv. 1946, Dalok, 1956); Zoltán Aladár (Öt Urai dal, 1967); Tétényi Ede (In memóriám Ady, Kv. 1969, Medáliák. Három dal József Attila verseire, Kv. 1969, Öt dal József Attila verseire, Kv. \91 \, Zene Ady-versekre, Kv. 1980); Szabó Csaba (Öt dal Dsida Jenő verseire, 1978). Jelentek meg műdalciklusok időszaki kiadványokban is, így Ady-dalok Engelberg Dezsőtől és Petites Erzsébettől a Tükörben (1919) és Vadass Lászlótól a Napkeletben (1922), Petőfi-dalok P. Gaál Balázstól A Hírnökben (1923), Három ded c. alatt Salamon Ernő, Petőfi és Lermontov megzenésítése (1951), Petőfi -műdal Zoltán Aladártól a Dolgozó Nő hasábjain (1955), egy lírikus kantátarészlet a Korunkban Tétényi Edétől (1968), egy Szabédi László-dal Farkas Ferenctől az Igaz Szóban (1969), ugyancsak az Igaz Szóban Nicolae Bretan Ady-dala (1976), s említsük meg Áprily Lajos Tavasz.odik c. versének megzenésítését Zeno Vanceától a KZST levéltári hagyatékából. (B. A.) Virágh Miklós: Ady, József Attila, Balázs Béla és több erdélyi lírikus Eisikovits Miksa, az új magyar dal zeneköltője tolmácsoláséiban. Utunk 1946/22. — Benkő András: Hazai szerzőktől megzenésített Petöft-versek. NylrK 1973/1. — Fancsali János: Könyvészeti adalékok Ady-vcrsek hazai megzenésítéséhez. Zenetudományi írások 1980. műemlékvédő irodalom — mindaz a helytörténeti, honismereti, művészeti és építészeti írásbeliség, ami felhívja a figyelmet megőrizendő történeti vagy művészi értékű épületekre és műtárgyakra, ezeket számba veszi és leírja, s beszámol karbantartásukról, ill. helyreállításukról. A romániai