Deák Tamás: Antal a nagyvilágban. Regény (Bukarest, 1976)

EGY AGGLEGÉNY EMLÉ­KEZÉSEI c. könyvem (1971) számomra váratlan, sőt valószí­nűtlennek rémlő sikere után sem gondoltam arra, hogy továbbra is figyelemmel kísérjem Boleráz Antal regényes agglegényt sor­sát. Nem vagyok nagy vélemény­nyel a siker varázsvesszejével má­sodik életre delcjezett regényhő­sökről s újbóli megformálásuk művészi esélyeiről; noha ilyenek­re is akad tiszteletreméltó példa, vagy szórakoztató, mint a Sher­lock Holmesé. Antalt, akitől a magam mód­ján elbúcsúztam már, s akiről kész voltam megfeledkezni, nyu­gat-európai utazgatásaim keltet­ték új életre bennem, önkéntele­nül találkoztam vele és szellemi gondjaival — de merőben más távlatból, mint ami annak idején megadatott. Idegenszerű körül­mények kényszerítettek a regé­nyében felmerült tapasztalatok ellenőrzésére. Az irodalmi szem­léletmód végletességével ellenő­riztem őket: csakugyan igazak-e Boleráz Antal tapasztalatai? Ki­­állják-e a próbát a „nagyvilág­ban“? S ha viszonylagosnak vagy eltérőnek bizonyulnak: miként s mennyiben? Mi történik Antal­ban, amikor eljut a nagyvilágba? S mit tapasztal szükségképpen? Milyen a megismerés, melyet utazásai közben fájdalmasan ki­sajtol magából? Ö, aki nem tu­rista. Antal ismerői talán nem szí­vesen veszik majd tudomásul, hogy a múló évek meglegyintet­­ték agglegényi kedélyét. Arra kérem az olvasót: vegye figye­lembe, hogy időközben a szerzőt is hasonló változás érhette. Mert csak az olvasó nem változik — amíg fogalommá általánosítom. DEÁK TAMAS

Next