Deák Tamás: Káprázat és figyelem. Újabb esszék (Bukarest, 1980)

A Káprázat döntő olvas­mányélményeimből szárma­zik, mielőtt még megérte­ném őket. Nélküle figyel­mem meddő, nem tud mit kezdeni a tárgyával. Minden inger, a műveké is, személy szerint hat. A tanulmányozásukban külön­böző módszerekkel versen­gő tudományok persze nem sokat adnak a személyek­ben elváltozó művészi in­gerekre, hiszen esetlegesek, nehezen indokolhatóak, olykor megfoghatatlanok. A művészi élmény — mi­ként az élet — inkább tit­kolja, semmint hirdeti az értelmét. A káprázat meg az álta­la átforrósodott figyelem nem helyettesítheti a tudo­mányok alapos vizsgálódá­sait; a figyelem pedig töb­bet lát, ha tanul belőlük. De a tudományok sem pó­tolhatják a személyes él­ményből fakadó megisme­rést uely bár kevesebbet, d“ -ként és közvetleneb­be a művekről. Szamara a fontos ol­­vasmár ok önéletrajzi ese­ményeit ' oh; Ír, mindaz te­hát. ann* ír t ini róluk: lég­iói ebb ;nn őm. A néze­teit- ■ sem z.y kérlelhctetle­­n tudósoké; né­hol inkább csábítólag, mint módszeresen próbáltam megalapozni őket. Az elfo­gultságomat meg éppenség­gel nem takargattam. Arról írtam, amit szeretek, s így — óhatatlanul — önma­gámról is. DEÁK TAMÁS

Next