Deák Tamás: Káprázat és figyelem. Újabb esszék (Bukarest, 1980)
A Káprázat döntő olvasmányélményeimből származik, mielőtt még megérteném őket. Nélküle figyelmem meddő, nem tud mit kezdeni a tárgyával. Minden inger, a műveké is, személy szerint hat. A tanulmányozásukban különböző módszerekkel versengő tudományok persze nem sokat adnak a személyekben elváltozó művészi ingerekre, hiszen esetlegesek, nehezen indokolhatóak, olykor megfoghatatlanok. A művészi élmény — miként az élet — inkább titkolja, semmint hirdeti az értelmét. A káprázat meg az általa átforrósodott figyelem nem helyettesítheti a tudományok alapos vizsgálódásait; a figyelem pedig többet lát, ha tanul belőlük. De a tudományok sem pótolhatják a személyes élményből fakadó megismerést uely bár kevesebbet, d“ -ként és közvetlenebbe a művekről. Szamara a fontos olvasmár ok önéletrajzi eseményeit ' oh; Ír, mindaz tehát. ann* ír t ini róluk: légiói ebb ;nn őm. A nézeteit- ■ sem z.y kérlelhctetlen tudósoké; néhol inkább csábítólag, mint módszeresen próbáltam megalapozni őket. Az elfogultságomat meg éppenséggel nem takargattam. Arról írtam, amit szeretek, s így — óhatatlanul — önmagámról is. DEÁK TAMÁS