Demény Lajos - Pataki József - Tüdős S. Kinga (szerk.): Székely Oklevéltár 3. Udvarhelyszéki törvénykezési jegyzőkönyvek 1598-1600 (Budapest - Bukarest, 1994)

Az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulása 1541 után és főleg az 1562. évi székely felkelés gyökeres változást hozott a székely történe­lemre vonatkozó források tekin­tetében is. Egyszerre tetemesen megnőtt a székelyekre vonatkozó oklevelek száma, több országgyű­lési határozat tárgyává lép elő a székely kérdés, ránk maradtak részletek székely lustrákból és ka­tonai összeírásokból, követték a sort a rendekhez vagy a fejedelem­hez intézett panaszlevelek, mind többször szólnak róluk a króni­kákban stb. Ezeket azonban mesz­­sze meghaladják a XVI. század végi, eddig keveset tanulmányo­zott, magyar nyelven írt udvar­helyszéki törvénykezési jegyző­könyvek. A Székely Oklevéltár új soro­zatának beindítása ezt a páratlan értékű forrást célozta meg, azzal a szándékkal, hogy 1600-ig bezáró­lag teljes egészében közölje az em­lített jegyzőkönyvek szövegét. Az 1983-ban és 1985-ben meg­jelent első két kötet felkeltette az egész magyar tudományosság fi­gyelmét. Csaknem egyöntetű volt a megállapítás, hogy a Székely Oklevéltár folytatása „már önma­gában is rendkívül fontos, tudo­mánytörténeti jelentőségű ese­mény. Jelzi mindenekelőtt azt, hogy a székelységre vonatkozó történeti kutatások, amelyek évti­zedeken át Magyarországon is megdöbbentően elhanyagolt álla­potba jutottak, nem véletlenül el­sősorban Romániában kezdenek újraéledni, a tudományos érdek­lődés vonalába kerülni. A fellen­dülés e jeleit nem lehet eléggé érté­kelni, mivel e témára vonatkozóan a különböző tudományoknak, a történettudományon kívül, a nyel­vészetnek, folklórnak, tárgyi nép-

Next