Dsida Jenő: Séta egy csodálatos szigeten. Cikkek, riportok, novellák, levelek - Romániai magyar írók (Bukarest, 1992)
Jegyzetek
A kötetünkben szereplő Erdélyi Helikon-beli kritika kapcsolatukban újabb kézzelfogható nyom. József Attila általi fogadtatásáról, kettejük kapcsolatáról figyelemreméltó adalékokat közölt Bóka László Arcképvázlatok és tanulmányok (Akadémiai Kiadó, Bp. 1962) c. kötetében, Dsida Jenő és József Attila című írásában. A rövid jegyzet teljes terjedelmében a következő: „Az Erdélyi Helikonban írt Dsida Jenő a Döntsd a tökét, ne siránkozzról. A kis kritika megdöbbentő küzdelem József Attila költészetével. Hol lelkendezik (»Az utolsó évek magyar verstermésében alig emlékszem vissza könyvre, mely ennyire lekötött volna... Ebben a pillanatban úgy érzem és ki merem mondani, hogy József Attila az Ady Endre költői útjának első igazi és helyes folytatója«), hol elutasítja József Attila szocialista verseit (»Hideg fejjel megtanult program és ideológia ez József Attilánál«), nem ideológiájuk miatt, hanem költőiségük miatt (» Programjával talán sokkal inkább egyetértünk, mint együttérzünk költészetével«). Dsidával egyetlenegyszer váltottam levelet, 1934-ben. Válaszában, melyben erre a kritikájára célzó passzusomra felelt, ezt írja: »Ma már nemcsak programjával, de költészetével is egyetértek. Nincs nagyobb költészet az övénél. Glória! Glória! Glória! Michael pápa egyet lép hátra, mögé, én lábához ülök, mint cselédke.« Egyszer említettem József Attila előtt Dsida nevét. Megbántam, mert tudtam, hogy milyen érzékeny a kritikával szemben. József Attila rajongva beszélt róla. »Barátom«- mondta. Megnyugodva faggattam most már, hogy nem haragudott-e kritikájáért. Megütődve nézett rám. Azt a passzust idézte, melyet én pejoratívnak éreztem: »Egy-egy versén igaz művészet csillog. De a csillogása nem a drágaköveké, hanem a füvek reggeli harmatáé.« - Hát nem gyönyörű?! - kérdezte. Szarom a drágakövekre! Kiderült, hogy leveleznek. (Tudta például, hogy Dsidát Benedek Elek fedezte fel, tudott Dsida egy szerelméről, elmondta, hogy Dsida meghívta, de egyelőre nincs pénze az útra. (Vajon nincsen ennek a levelezésnek nyoma?)” - végződik a zárjeles kérdéssel Bóka visszapillantása. Sajnos, egyelőre csak a fentebb közölt, 1930. június 16-ról származó levél ismeretes. Nyilvánvaló, hogy a József Attila levelében jelzett tizennégy vers között lehetett a Nyár című is, mely a Pásztortüznek mindjárt az 1930. június 29-i számába bekerült, a Pásztortűz 1930. július 27-i számában pedig a Füst - s ez most már minden kétséget kizáróan a szerkesztő, Dsida Jenő jóvoltából. Alá510