Eminescu, Mihai: Eminescu költeményei (Bukarest, 1984)

Ma már irodalomtörté­neti tény, hogy az Emi­­nescu-vers első magyar tolmácsolása még a költő életében megjelent. A Ko­lozsvári Közlöny közölte 1885-ben az Atii de frage­­da c. verset magyarul, Cse­resznyefa fehér virága címmel, Sándor József tol­mácsolásában. 1934 és 1964 között ti­zenhárom Eminescu-köte­­tet fordítottak magyarra, 1966-ban pedig napvilágot látott a nagy román költő­géniusz verseinek megkö­zelítőleg teljes magyar tol­mácsolása. Ez utóbbit Kacsó Sán­dor szerkesztette, a Per­­pessicius gondozásában megjelent román kiadás alapján. „A mi kötetünk — olvassuk a szerkesztő előszavában — ennek a ki­adványnak címlistáját kö­veti hűségesen, nem hagy­va el belőle egyetlen ere­deti költeményt sem, csak az Eminescunál oly gya­kori változatokat, néhány töredéket, az átköltéseket és fordításokat.“ Szerkesz­tő és fordítók, mindazok, akik a kiadvány létrehozá­sában közreműködtek, igen nagy gondot fordítottak arra, „hogy az eredeti ver­sek tartalmi és formai szépségét minél jobban megközelítsék“. Az igényes kiállítású bibliofil könyv a megjele­nése óta eltelt tizennyolc év alatt a könyvüzletekből iskolák, nagy- és kis­könyvtárak, magánlakások könyvespolcaira került,

Next