Endre Károly: Periandrosz. Verses drám öt felvonásban, előjátékkal Herodotosz történeti könyvei nyomán (Bukarest, 1982)
E dráma két szembenálló főhősének, Periandrosznak és Lükophronnak tragédiája azonos azzal a tragédiával, melyet ötödik századának közepén az antik görög világ politikai és társadalmi átalakulása folytán átélt. Két szellemtörténeti bástya néz itt egymással farkasszemet. A sziklára épült és az emberi sorson gazdagodó Akrokorinthosz és az Argolisz hegyvidékének völgyeiben szendergő Epidaurosz, az embergyógyítás bölcsője. A tekintélyen és feltétlen alávetettségen nyugvó kemény dór osztályállam szigora és a mindent általánosító és egybeolvasztó ion eredetű új hellén szellem lágysága. Zeusz és Aszklépiosz. Büntetés és gyógyítás. Istenalkony és emberhajnal. Sorsparancs és humánum, Heroizmus és felvilágosodás. Türannisz és köztársaság. Bár ez a harc a periandroszok ellen folyik, áldozatai közé tartoznak azok is, akik vívják, Lükophron éppúgy, mint a néhány emberöltővel későbbi Szókratész. A történelmet mesébe szövő és köztereken felolvasó Hérodotosz vonja be ezt az anyagában zord, de szellemiségében vigasztaló korszakot a mindent megszelídítő szentencia aranysugarába: a poézisba. Az ő levegőjét törekszik megjeleníteni ez a mű azzal, hogy olyan mértékben vers is, amilyen mértékben dráma. Endre Károly