Enyedi Sándor: Déryné erdélyi színpadokon (Bukarest, 1975)
A magyar vándorszínészet legendás alakja, Déryné Széppataki Róza 1823 decemberében lépett fel először Kolozsvárt a Farkas utcai kőszínházban, amikor is: „a nézők száma fejiilmúlta az ezen játékszín első kinyittatásakorit, és sokaknak be nem férhetvén, szomorúan kelle onnan visszatérniek“. Bár szerződése hat hétre szól, három és fél évig, 1827 májusáig marad Kolozsváron. Az ezutáni években is gyakran tagja a társulatnak, sőt az 1840—41- es évadban igazgatója is. „A színészet krónikájának első nyilvános színi asszonykormánya“ az ő nevéhez és ehhez a színházhoz fűződik. Déryné pályájának utolsó szakaszában — 1840—1846 között — majdnem kizárólag Erdélyben játszik. Csaknem minden nagyobb erdélyi városban vendégszerepei. Marosvásárhely, Brassó, Nagyvárad, Nagyszeben, Temesvár, Arad, Pécska, Máramarossziget, Nagybánya, Dés, Szamosújvár, Torda, Nagyenyed, Zalatna, Abrudbánya, Csernáton, Kézdivásárhely és Székelyudvarhely közönségének kedvence. Enyedi Sándor — Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei 1792—1821 című sikeres mű szerzője — bőven merít Déryné