Eszteró István: Róma felett az ég újra lángol - Opus könyvek (Kolozsvár, 2020)
Utolsó szonett Visz az idő, megyek utánad, talán porszemem meg is találhat valahol utolsót lehelve szívedből nyílt virágkehelyre, s akkor a lelkünk másik korban kigyullad egy csipkebokorban piros bogyókkal fényárt vetve eljövendő szerelmesekre. Leszünk hajukkal szálló illat, melyet a szél ajkával illet, nyelvük hegyén csókokra ringó rózsaszínű ízlelőbimbó, leszünk az összeérő térdük, amikor kirügyezünk értük.