Fábián Ernő: Naplójegyzetek 1980-1990 (Kolozsvár, 2010)

1985

1441 1985 képtelenné válnak, ahol azonban megtűrik, de nem követik [őket], felhalmozódik a szellemi tartalék, amit bármikor elő lehet venni. IX. 3. Fele sem tréfa, egy bizonyos belső rendelkezés előírja, hogy a román nyelvet és történel­met csak tiszta etnikai származásúak taníthatják. E nürnbergi törvényekhez hasonlító ren­deletet nem hozzák nyilvánosságra, hanem közlik azokkal, aki[knek] tisztje ezeknek végre­hajtása. Ismét a balkáni smecheriával1»6 verik a hátunkat. Mindenik intézkedés a megsem­misülés felé sodor. IX. 5. Idecsődítettek a regátból vagy száz fiatalt a szakmai iskolába. Döbbenetes, hogy milyen szedett-vedett, elmaradott társaság. Szinte hihetetlen, hogy Európa közepén ilyen peremál­lapotban élnek emberek. Már külsejükről lekiabál a primitívség. Ezeket hozzák gyarmatosí­tani. Az iskola elfogadja [ezt], mert külön díj jár érte az igazgatónak, könyvelőnek és más notabiliseknek! Ha az osztályok nem létesülnek, egész évben levonnak fizetésünkből egy bi­zonyos összeget. Inkább azt kellene vállalni, mint a tudatlanokat felvenni. Erre már nincs erkölcsi erő. IX. 6. Ezek a tanügyi értekezletek sem egyebek összebogozott együgyűségeknél. Képletszerű­­en: tanügyi értekezlet = sületlenség. Komoly fejezetet kell majd írni róla a Hülyeségek gör­béje című könyvben. IX. 7. Udvarhelyen megszüntették a magyar nyelvű egészségügyi középiskolát.157 Egy újabb olyan intézkedés, melynek nyilvánvaló célja, hogy minél kevesebb egészségügyi középképe­sítésű [magyar] kerüljön ki az iskolákból. Most már nemcsak az orvoshoz nem tud szeren­csétlen beteg anyanyelvén szólni, hanem közvetlen gondozójához sem. Mi ez, ha nem jog­fosztás? Az elemi humanizmus megkövetelné, hogy szerencsétlen fizikai állapotban, ha még tudunk valamit mondani, azt anyanyelvűnkön tegyük. Anyanyelvűnkön szóljunk a halál­hoz. De ezt is megvonják tőlünk. *56 dörzsöltség 157 Nem az intézményt szüntették meg, hanem az 1986-os tanév elejétől csak román nyelven folyt az oktatás az ad­digi magyar nyelvű osztályokban. Feltehetően ez az intézkedés is Nicu Vrabie megyei főtanfelügyelő telefonos utasítása alapján történt. Gondoljuk még ehhez az állandó változtatásokat a temetők nemzetiségi összetételén. A földben sem nyugodhatsz őseid csontjai között. A halálban is likvidálnak. IX. 8. Az óvónőket és tanítónőket szigorú, de álcázott nyelvvizsgának vetik alá. Berendelték [őket] a megyei központokba, és ott teszteket és más irományokat készíttettek velük. A régi módszert, ki tudja, hányadszor, ismét elővették. Megállapításaik, még akkor is, ha jól sike­rülnek ezek a próbák, csak lesújtok lesznek. Már maga az abszurd, hogy elvárják - a leghu­mánusabb foglalkozású pedagógusok! - két-három-négy éves gyermekektől, hogy a csodá- *

Next