Fáskerthy György: Légszomj (Bukarest, 1970)

Történelmi kulcsregény? Az is. Kulcsregény abban az érte­lemben, hogy egyik-másik olvasó például bizonyára Dr. Groza Pé­tert sejti a nagyformátumú de­mokrata politikus, Tiberiu Mihál­­ceanu alakjában — noha nyil­ván csak célzások, hasonlóságok, jelzések indokolhatnák e sej­tést . . . Kulcsregény abban az érte­lemben, hogy az olvasó Arad városát sejti a határ menti Nagy­­csekében, és a város teljhatalmú iparbárójában, Gross Sanyiban is hajdan ismert nevet gyanít . . . Kulcsregénynél több azonban: a harmincas évek „utolsó per­ceit" ábrázolja, a Harmadik Bi­rodalom titkos küldötteinek sze­repét a Vasgárda és a romániai német nácimozgalom szervezésé­ben és irányításában, kulisszák mögött zajló diplomáciai tárgya­lásokat, II. Károly környezetét, a Koronatanács behódoltságát, kor­­ruptságát, a karlista Románia és a horthysta Magyarország urainak Turnu Severinben lezaj­lott alkudozásait, a katolikus egyházon belüli politikai viszá­lyokat, illetve az egyházon be­lüli viszonylagos ellenállást a náci nyomással szemben; min­dennél azonban értékesebb és izgalmasabb az a mód, ahogyan a szerző a korszak munkásmoz­galmát ábrázolja, öreg és fiatal, román, magyar, német és zsidó munkások józan és kemény küz­delmét a fasizmus, a háború, a

Next