Fáskerthy György: Légszomj (Bukarest, 1970)
Történelmi kulcsregény? Az is. Kulcsregény abban az értelemben, hogy egyik-másik olvasó például bizonyára Dr. Groza Pétert sejti a nagyformátumú demokrata politikus, Tiberiu Mihálceanu alakjában — noha nyilván csak célzások, hasonlóságok, jelzések indokolhatnák e sejtést . . . Kulcsregény abban az értelemben, hogy az olvasó Arad városát sejti a határ menti Nagycsekében, és a város teljhatalmú iparbárójában, Gross Sanyiban is hajdan ismert nevet gyanít . . . Kulcsregénynél több azonban: a harmincas évek „utolsó perceit" ábrázolja, a Harmadik Birodalom titkos küldötteinek szerepét a Vasgárda és a romániai német nácimozgalom szervezésében és irányításában, kulisszák mögött zajló diplomáciai tárgyalásokat, II. Károly környezetét, a Koronatanács behódoltságát, korruptságát, a karlista Románia és a horthysta Magyarország urainak Turnu Severinben lezajlott alkudozásait, a katolikus egyházon belüli politikai viszályokat, illetve az egyházon belüli viszonylagos ellenállást a náci nyomással szemben; mindennél azonban értékesebb és izgalmasabb az a mód, ahogyan a szerző a korszak munkásmozgalmát ábrázolja, öreg és fiatal, román, magyar, német és zsidó munkások józan és kemény küzdelmét a fasizmus, a háború, a