Ferencz László (szerk.): Tűzijáték. Román szatirikus-humoros írások (Bukarest, 1978)
Száz év humorából, a román szatirikus-humoros próza legjavából kap ízelítőt a magyar olvasó Nicolae Gane és D. R. Rosetti nemzedékétől Ion Báie$uig. Abból a sajátosan nemzeti jellegű és folklór eredetű humorból, amelynek nagy múltja van a román irodalomban, s híven tükrözi a történelmi korszakok társadalmi-politikai változásait. Különösen a szatíra megannyi válfaja örökítette meg a népi törekvések és küzdelmek szakadatlan láncolatát az elmúlt században, s a gúny, a vitriolba mártott toll a legkiválóbb román írók harci fegyvere volt. Ezt a mély gyökerű irodalmi tradíciót nemzedékek bosszú sora ápolta és érlelte naggyá, a mai tollforgatók élő örökségéül, harci hivatásául. Az idők folyamán persze a társadalombírálat más-más célpontra irányult, s különösen a felszabadulás óta, az igazságtalan rend és kizsákmányolás felszámolását követően a szatíra a szocializmust építő új életünk vadhajtásait nyesegeti az éles szemű kertész ollójával.