Ferenczes István: Megőszülsz mint a fenyvesek. Versek (Bukarest, 1988)
Rangos költőnk új kötete jobbára szerelmes verseket tartalmaz, de nemcsak tematikai szempontból egyöntetű, hanem sajátos hangvételét és íormanyelvét tekintve is egészen különös versvilág. Mindenekelőtt az utóbbi időben kialakított „magánmitológia“ teremti meg a sajátos összefüggésrendszert, az egyéni univerzum zártságát, ám ez nem jelent beszűkülést: alkalmas arra, hogy kifejezzen e§y olyan általánosabb életérzést, mely a századvégi ember értékek utáni vágyából származik. Igen feltűnő a sajátos versvilág stílusbeli vetülete: egy hangsúlyozottan eredeti szövegezésmód, melyben nagy szerepe van a stílusrétegek ötvöződésének, a játékos-ironikus szóalkotás gyakoriságának. Ez a formanyelv összetettségében és hatása tekintetében posztmodern jegyeket mutat: Ferenczes István tájékozódásának új kifejezője. Cs. Gyimcsi Éva