Filep Tamás Gusztáv: „Azt hittem egykor, hogy csapatmunkában veszek részt”. Beszélgetések kisebbségkutatókkal (Kolozsvár, 2019)
Kiss Tamás
299 kapcsán leírtam. Ők tényleg a társadalom mérnökei voltak (vagy szerettek volna lenni), és abban hittek, hogy a társadalmi és demográfiai folyamatok nemzeti szinten tervezhetők és tervezendők.- Három kérdés a népesség alakulásával kapcsolatban. Az egyik: több helyen írsz arról, hogy a vegyes házasságból származó gyermekek a hivatalos adatfelvételekben rendszerint románként jelennek meg, és ez a kategorizációs gyakorlatból származik, nem pedig valamiféle igazolható faktum. Engem főleg az érdekel, hogy megközelíthetőek-e ezek a gyerekek magyar kultúrával, vagy óhatatlanul közömbössé, sőt ellenségessé válnak-e a magyar kultúra iránt. Megközelíthetőek-e akár a magyar politika számára? Általában: lehet-e tudni, hogy az ő besorolásukban - románként való besorolásukban - mennyi az objektivitás? — A román népszámlálási gyakorlat a nemzetiség úgymond herderiánus meghatározásából indul ki, ami 15-20 évvel ezelőtt magától értetődő volt, és fel sem vetődött, hogy a nemzetiségi csoportokat másként is meg lehetne határozni. Ennek a meghatározásnak az egyik fontos eleme, hogy a nemzetiségi csoportok jól lehatároltak, vagyis a csoport-hovatartozások egyértelműek és kizárólagosak. Mondhatni, valahol olyanok, mint amilyennek én gyermekkoromban Marosvásárhelyen a magyarok és a románok közötti különbséget megtanultam észlelni. Vagy-vagy. Ma azonban a társadalomtudományos gyakorlat már nem így méri az etnikai, nemzetiségi hovatartozást. Nagy divatja van a többes identitások, többes kötődések vizsgálatának, és gyakran mintegy a priori kimondatik, hogy az identitáshatárok képlékenyek, átjárhatók. Ebben a konjunktúrában a vegyes házasságok és vegyes családok vizsgálata is divatosnak számít. Ez persze Erdélyben valóban fontos és érdekes téma, hisz’ bizonyos vidékeken az etnikai vegyes házasság tényleg elterjedt jelenség, és olyan területek is vannak, ahol a magyarok többsége vegyes házasságban él. Az én tézisem röviden az, hogy az említett herderiánus meghatározások nem csupán a népszámlálási gyakorlatot vezérlik, hanem a hétköznapi gondolkodást is mélyen áthatják. Ez pedig azt eredményezi, hogy a vegyes házasságot kötő vagy vegyes családban felnövő személyek nemcsak a népszámláláskor, hanem a mindennapokban számos alkalommal választási helyzetbe kerülnek. Milyen templomban esküdjenek, milyen vallásának kereszteljék a gyereket, milyen nevet adjanak neki, milyen iskolába írassák? Persze itt lehet mintia emblematikus alakjai, máig legnagyobb elismerésnek örvendő képviselői.