Flinker, Robert: Tisztítótűz (Bukarest, 1976)

Húsz évig lappangott az ismeretlenségben Robert Flinker műve. Annyira el­üt ez a mű a romániai né­met irodalom egészétől, hogy ugyancsak nehéz be­sorolására összehasonlítási alapot találni. Az irodalom ismerői persze az elbeszélé­sek és kivált a regény olvas­tán a nagy mintaképekre, elsősorban Franz Kafkára gondolnak majd. Robert Flinker kétségtelenül ismer­te Kafkát, a lehetséges vagy valószínű hatás tehát nem vitatható. És Robert Flin­ker mégsem Kafka-epigon. Műve a legteljesebb mér­tékben saját élményeiből fa­kadt, s aki azt is tudja, mi­lyen tragikus véget ért, mi­kor 1945-ben önkezével ve­tett véget életének, mélysé­gesen megrendül attól, mennyire fedte egymást az író műve és élete. Robert Flinker legtöbb elbeszélésének kiindulópont­ja a látszat és valóság el­lentmondása az emberi é­­letben. S a látszat és való­ság ellentmondásában nem­csak arról van szó, hogy az emberek elrejtik embertár­saik elől, ami lelkűk mélyén történik, sokkal súlyosab­ban esik latba az a tény, hogy saját lényüket illető felismeréseiket is elnyomják tudatukban, visszariadnak attól, hogy olyannak lássák magukat, amilyenek a való­ságban. Válságos helyzetek-

Next