Földes László: Elvek s viták. Tanulmáyok, kritikák - Romániai magyar írók (Bukarest, 1983)
A lehetetlen ostroma
viszi át az Ady-követőre. Idézi Tóth Árpád, Babits és Kosztolányi „pazarul csillogó, ideges, finom költészetét“, — s utána kénytelen-kelletlen elismeri József Attila nyelvi erényeit, „bármennyire idegen is nekünk ez a beszéd, bármennyire érezzük, hogy mint öncél zsákutcába vezet, s csakis nyelvgazdagító jelentősége lehet..így áll szemben Adyval. Nemcsak eszméinek, de költői nyelvének folytatóját sem fogadhatja el. Következetlenséggel igazán senki sem vádolhatja Dsida Jenőt. Azért tértem ki részletesen irodalmi nézeteire, mert roppant tudatos költő, aki semmit sem tesz esztétikája ellenére. Vallotta, hogy a magyar versben nincs helyé az asszonáncnak, és nem is írt le soha egyetlen asszonáncot. Vallotta, hogy a költészet tartsa távol magát a társadalmi harcoktól, és két vers kivételével (Bíitorok, Psalmus hungaricus) távol is tartotta magát tőlük. Kicsiny és nagy dolgokban egyaránt következetes volt. Nem belső ellentmondásait kell tehát kutatnunk, hanem annak az irodalmi tájékozódásnak a belső ellentmondásait, amely mellé ilyen következetességgel kötelezte el magát. Dsida Jenő az erdélyi Ady-revízió szülötte. Az Adyrevízió természetesen csak mozzanata volt egy általánosabb folyamatnak: a polgári radikalizmus, illetve a forradalmiság feladásának. A századfordulótól az ellenforradalomig a társadalmi haladás eszméje volt az érték képződésének katalizátora a magyar irodalomban, s az így is polarizálódott: minden érték valamilyen módon ezen az oldalon, a túlsón a Szabolcskák. A húszas évek derekától azonban a bukott forradalom és a reménytelenség, a kishitűség és a csalódás már az értékeket osztotta meg, s került jócskán nagy művész ide is, oda is. Ilyen ellentmondásos és kusza történelmi helyzetben elmozdul helyéről a haladás és haladásellenesség vízválasztója. Sem a háborútól meggyötört, sem a háború utáni kiégett nemzedék nem tudja már olyan bizonyossággal, mivel is szolgálná jobban az emberiséget: ha vállalja tovább a küzdelmet társadalmi eszményekért, meghatározott politikai célkitűzésekért, vagy ha távol tartja magát tőlük, és az örök emberi értékek után néz. Haladó szellemnek, de mindenképpen humanizmusnak számíthat ilyen körülmények között már 41