Földes László: Elvek s viták. Tanulmáyok, kritikák - Romániai magyar írók (Bukarest, 1983)
A lehetetlen ostroma
kölcsön. Más verseiben a hasonlóság jóval bonyolultabb, hiszen egyebütt eredeti élmény és élményhasonítás munkál a vers mélyén. Például a vérévé vált minta öntudatlan ritmikai indíttatására így: Hát agitálj! S az éneken Hadd írjak szépet, jót — nekem Legyen pánoél és értelem! add meg boldogabb énekem! (Marandandóság) (József Attila: Hazám) Másszor a hasonlat-alakzatnak és a zeneiségnek egybejátszása módolja a verset. Egészen ellenőrizhetetlenül. Vagy a szavak fonetikai hanganyagának merőben véletlen összecsengése vezette az iker-hasonlatra, vagy épp fordítva, a megérlelődött iker-hasonlat kényszerítette, hogy öntudatlanul idomuljon zeneiségben is: ... a közeg térfogatában, mint nyelvben a szavak: alakok villámlanak. (Kövek és szobrok) Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak ... (József Attila: Óda) Másutt világos, hogy az erkölcsi magatartás és az ítélet teljes azonossága parancsolja szájára a teljesen azonos formulát: Nem alkuszunk — se stroncium, Nincs alku — és hadd legyek se kényes boldog! új unalom nem bont vissza Másként akárki meggyaláz. a nyersig. (József Attila: Ars poetica) (Tengerképek. Álom) Aztán akadnak egészen titokzatos hasonlóságok, ahol a konkrét képi látomás maradéktalanul autentikus, míg a metafora felépítésének a képlete tökéletesen József Attila-i: Hiába tudom én véglegesen Magadban döntőd el! Én és pontosan, hogy igazam van. fájlalom, A párbeszédek egyik fele csend, hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e? 196