Földes László: Elvek s viták. Tanulmáyok, kritikák - Romániai magyar írók (Bukarest, 1983)
A lehetetlen ostroma
a szív egyik szobája kong Mert elfárad bennem a fájdalom, magamban. elalszik, mint a gyermek, s én is vele. (Én így is megvagyok) (József Attila: Majd megöregszel) A József Attila-strófa kezdő sora: „Magadban döntőd el!“, Lászlóffy versének a címébe téved: „Én így is megvagyok“, miközben József Attila második sora: „hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e?“, a Lászlóffy-vers szívdobbanása lesz: „A párbeszédek egyik fele csend.“ Valami olyasmi történhetett itt, hogy a vers-élmény emlékként él tovább Lászlóffy lelkének mélyén, mint rezgésállapotban szunnyadó hang a kábelen, majd valamilyen eredeti élmény membránján visszaváltozik hanggá, és megszólal a rokonhangulat közeli hullámhosszán. Az áthallás mechanizmusát legfennebb egy ihlet-elemző elektronikus agy deríthetné fel, az áthallás oka azonban világos: a József Attiláéval közös élmény, mely a verset ihlette: a magány, a nosztalgia, a beletörődés és a büszke lemondás hangulata. A rokon élménynek természetesen nem kell kötelezően hangulatinak lennie, lehet az indulat, érzelem, vágy, akarat, szenvedély. Vagy akár tiszta gondolat is, mint emitt, ahol Lászlóffy eszmetársítása öntudatlanul rokonul a József Attiláéval, s ez megindítja a tudata alatt megbúvó józsefattilás gondolatritmusok láncreakcióját: Magok úsznak a tengeren — az első belehullt magok, magok mélyén a szerelem, szerelemben az állatok, álat-tokban az ember ül, emberben már a gondolat... Két végtelen, kívül s belül, egy réteget már bontogat. (Tengerképek. A Kezdet) Én a széken, az a földön és a Föld a Nap alatt, a naprendszer meg a börtön csillagzatokkal halad — mindenség a semmiségbe, mint fordítva, bennem épp e gondolat... (József Attila: Költőnk és kora) Lászlóffy gondolatritmus sorozata tökéletes. Nemcsak hasonlóság dolgában, de művészileg is. Ami ebben az esetheti mégsem biztató vélemény. Tökéletes József Attilasorokat írni ugyanis József Attila dolga, és egyetlen köl197