Fülöp Miklós: Örömvirág. Novellák, kisnovellák (Bukarest, 1984)
A címadó novella hősnője döbbenten állapítja meg, hogy sötétítő függönyük egyik virága valódi levelet hajtott. Tanácstalanságában sorra veszi a cselekvési lehetőségeket. Kiderül: sok mindent tehetne, mégis bénultan üldögél, vár... Másutt világosabb az élethelyzet, egyszerűbb a megoldandó probléma, a hősök mégis nemegyszer tétován erre-arra vagy semerre sem mozdulók. Dönteni kívülállóként rendszerint könnyű, mégis hányszor hallgatunk, kivárunk, nézzük óvatos figyeléssel: mi történik. Tulajdon életünknek pedig, bármi legyen a döntés ára, nem maradhatunk csupán szemlélői — sugallja a szerző. A kötet néhol játékosan derűs, máskor dermesztőén komor írásaiban a humor mögött fel-felvillan a tragikum, váratlan megjelenésével mintegy áthangolva, olykor groteszk töltetet adva a történetnek.