Furu Árpád: Torockó népi építészete - Erdélyi műemlékek 5. (Kolozsvár, 2005)

Környezet, fekvés - Torockó rövid története

2. Alsó Piacsor / Şirul de Jos / Lower Market Row Aranyosszékre betelepülő székelyeknek engedte át, innen a hegy mai neve. A vasművesség Torockón a XIV. század végén, vagy a kö­vetkező század elején - kétségtelenül német bányászok jelen­léte révén - kapott lendületet. Eredetük azonban bizonytalan. Az eisenwürzeni betelepülés elmélete, mely egy II. Endre által 1291-ben kiadott kiváltságlevélen alapszik, nem tekinthető hite­lesnek. (Jakó Zsigmond bizonyítja, hogy a sokak által idézett oklevél nem származhatott II. Endre kancelláriájából, hanem XVIII, századi hamisítvány.) Valószínű, hogy az a néhány né­met család, melynek neve a XV. század óta a forrásokban föl­bukkan, valamelyik felső-magyarországi bányatelepről rajzott ki a Thoroczkayak birtokára. A lassan már nem csak helyi jelentőségű vasbányászat és vasművesség a település sajátos fejlődését eredményezte. A torockói jobbágy „polgár” szabadságához tartozott, hogy a határban szabadon kezdhetett, hajthatott bányát. A vasolvasztás és kovácsolás a közösségi munkamegosztás változatos formái szerint történt. Az olvasztók fújtatóit és a vasverők kalapácsait 3

Next