Gaál Gábor: Válogatott írások III. 1946-1952. Publicisztikai írások és filozófiai jegyzetek (Bukarest, 1971)
Publicisztikai írások
e szó átvitt értelmének találó erejét a kialakult irodalom révén az írás minősített színvonalával. Az író bármennyire egyéni — mindig történeti: a történelmi fejlődés folyamán állandóan változik a típusa. A feudális korszak társadalmában, ahol az irodalomnak a polgári társadalométól eltérő a gyakorlata és a funkciója, mert más fajtájú társadalom meghatározottja, lényeges korrekció nélkül nem is alkalmazható az író mai fogalma. Az alkotó típusának változásával párhuzamos az alkotás jellegének a változása, s ezért történelemellenes az a szemlélet, mely a polgárság irodalmának kategóriáit minden további nélkül alkalmazza a múltra, s így azt a látszatot kelti, mintha a XVI. vagy XVII. században ugyanolyan irodalommal állanánk szemben, mint a XX. század elején. Ezért nem tapintja ki sehol az ilyen irodalomtörténetírás az irodalom tényleges állapotát, és ejti el az irodalomtörténet igazi történetiségét, s ezzel irodalmunk valódi sajátosságait, köztük eltéréseit az úgynevezett nyugati irodalmaktól... Eddigi irodalomtörténetírásunkból úgy tűnik, mintha irodalmunk végig azonos típusú lenne, holott a különböző magyar társadalmak fejlődéséhez híven (felszabadulásunkig) két típusú irodalmunk: feudális és polgári, azzal a külön vonással, hogy a polgári típust a sajátos társadalomfejlődés következtében végig áthatja a feudális. József Attila az eleven feudalizmus ellen a legszélesebb arcvonalon harcol, s ez a harc még ma sem a múlté, legközvetlenebb életünk teli feudális maradványokkal. A valóban haladó magyar író ezért olyan különös változata az egyetemes, világirodalmi írótípusnak. Petőfi, Ady, József Attila mindig az „élet tankönyvét" (Csernisevszkij) írják egy olyan helyzetben, amikor ez az élet kibírhatatlanná vált, és teljes lerombolásáért indultak hadba, s még Zrínyi és Balassi is az osztályok harcának másnemű feltételei között hasonló tankönyv sorait róják, amikor az elnyomatásból kiszabadítandó és újra rendezendő életért folyó harc katonái. S ez utóbbinak azt is jelentik, hogy feudális típusú irodalmunkban is megtalálhatók a haladó elemek (a huszitizmus, a radikális reformáció, a kuruc költészet szociális követe-87