Gaál Gábor: Vidéki történet. Cikkek 1926-1928 - Téka (Bukarest, 1975)

Tiszta szívvel

éves, egy felesleges érettségi bizonyítvány­nyal a még feleslegesebb entellektüeli pá­lyára lépett tanárnak, sok magyar dalt ter­mő szív e menedék ösvényére. Az évek nem a forradalmak utáni magyar évek let­tek volna, ha József Attila megmarad a szok­ványos filozopteri sors obiigát egyenességei közt. A dalt termő szív s e szív tiszta ösz­­tönösségei csakhamar kibillentették a rend ápolt kertjeiből, s a szív ösztönösségeit oly rugalmasan tápláló nyomor a versírásból való megélés tökéletes száraz kenyerére vit­ték. Így történt azután, hogy József Attila filozopteri életében több vers lett és van, mint stúdium és így több ritmus is, mint ke­nyér. A nyomor a legritkább esetben muszagétje az ártatlanságnak, s József Attila becsületére válik, hogy tiszta szemmel és tiszta szívvel állotta az utolsó évek gazdasági és politikai poklainak nem minden tehetséges emberben hasonló erkölcsi érzületet kialakító napjait. Az idézendő versben, mint az olvasó lát­ni fogja, József Attila képezte annak az ösz­­szetett rejtélynek a legpregnánsabb versi frázisát, amiről minden gazdaságilag és po­litikailag heves mozgású korban tulajdon­képpen, szó van és szó volt. József Attila nem adta el a húsz esztendejét, se a való­ság, se a tudati tartalmak szférájában. Ezért került azután Bécsbe, a legnagyobb magyar nyomorok e legnagyobb magyar városába, s sodródott innen tovább Párizsba, részben ta­nulni, részben betelni nyugattal. Nem tar­tom kizártnak, hogy József Attila ma a Szaj­51

Next