Gaál Gábor: Vidéki történet. Cikkek 1926-1928 - Téka (Bukarest, 1975)
Tiszta szívvel
éves, egy felesleges érettségi bizonyítványnyal a még feleslegesebb entellektüeli pályára lépett tanárnak, sok magyar dalt termő szív e menedék ösvényére. Az évek nem a forradalmak utáni magyar évek lettek volna, ha József Attila megmarad a szokványos filozopteri sors obiigát egyenességei közt. A dalt termő szív s e szív tiszta ösztönösségei csakhamar kibillentették a rend ápolt kertjeiből, s a szív ösztönösségeit oly rugalmasan tápláló nyomor a versírásból való megélés tökéletes száraz kenyerére vitték. Így történt azután, hogy József Attila filozopteri életében több vers lett és van, mint stúdium és így több ritmus is, mint kenyér. A nyomor a legritkább esetben muszagétje az ártatlanságnak, s József Attila becsületére válik, hogy tiszta szemmel és tiszta szívvel állotta az utolsó évek gazdasági és politikai poklainak nem minden tehetséges emberben hasonló erkölcsi érzületet kialakító napjait. Az idézendő versben, mint az olvasó látni fogja, József Attila képezte annak az öszszetett rejtélynek a legpregnánsabb versi frázisát, amiről minden gazdaságilag és politikailag heves mozgású korban tulajdonképpen, szó van és szó volt. József Attila nem adta el a húsz esztendejét, se a valóság, se a tudati tartalmak szférájában. Ezért került azután Bécsbe, a legnagyobb magyar nyomorok e legnagyobb magyar városába, s sodródott innen tovább Párizsba, részben tanulni, részben betelni nyugattal. Nem tartom kizártnak, hogy József Attila ma a Szaj51