Gálfalvi György: Marad a láz? 11 interjú (Bukarest, 1977)
Irodalmunkban nem előzmény nélküli, mégis némileg újszerű, rendhagyó ez az interjúkötet, hiszen aki kérdez, Gálfalvi György, maga is barátja, nemzedéktársa a megkérdezetteknek, s így a legtöbb esetben előre tudhatta, mit s milyen indulattal válaszol a soron lévő interjúalany. Hogy mégis vállalkozott erre a beszélgetéssorozatra, annak két oka van, mindkettő irodalmi életünk egészének kedélyállapotából fakadó: egyrészt tisztázni akarta azokat a hamis mítoszokat, amelyek egyes alkotók vagy csoportosulások körül félreértéseket okoznak, másrészt arról akart megbizonyosodni, marad-e a hit, hűek maradtak-e a nemzedéktársak egykor ! vállalt eszményeikhez. Az egyes várható vagy esetleges válaszokon túl, így lesz ez a kötet az egész második Forrás-nemzedék hittételévé, kollektív önvallomásává, melyből azonban pótolhatatlanul hiányzik egy hang, a tragikus módon eltávozott Szőcs Kálmáné.