Gálfalvi György: Marad a láz? 11 interjú (Bukarest, 1977)

Irodalmunkban nem előzmény nélküli, mégis némileg újszerű, rendhagyó ez az interjúkötet, hi­szen aki kérdez, Gálfalvi György, maga is barátja, nemzedéktársa a megkérdezetteknek, s így a leg­több esetben előre tudhatta, mit s milyen indulattal válaszol a so­ron lévő interjúalany. Hogy még­is vállalkozott erre a beszélge­téssorozatra, annak két oka van, mindkettő irodalmi életünk egé­szének kedélyállapotából fakadó: egyrészt tisztázni akarta azokat a hamis mítoszokat, amelyek egyes alkotók vagy csoportosulások kö­rül félreértéseket okoznak, más­részt arról akart megbizonyosod­ni, marad-e a hit, hűek marad­tak-e a nemzedéktársak egykor ! vállalt eszményeikhez. Az egyes várható vagy esetleges válaszo­kon túl, így lesz ez a kötet az egész második Forrás-nemzedék hittételévé, kollektív önvallomá­sává, melyből azonban pótolha­tatlanul hiányzik egy hang, a tra­gikus módon eltávozott Szőcs Kálmáné.

Next