Gálfalvi Zsolt: Az írás értelme. Esszék, tanulmányok, kritikák (Bukarest, 1977)
Írástudók felelőssége
Attila-i költői világkép egységéhez az értelmi és érzelmi elemek szerves összeforrottsága is hozzátartozik, pontosabban ez egyik megkülönböztető jellegzetessége. A munkásosztály életének élményszerű átélése és társadalmi hivatásának tudományos ismerete, a világérzés és a világnézet dialektikus kapcsolata teszi lehetővé a költő számára, hogy verseiben a gondolati mélység és az érzelmi fogékonyság, összetettség egymásba simuljon. A líra logika, de nem tudomány — fogalmazta meg József Attila a dialektikus kapcsolatot a költészet és az értelem között. Egyéniségének, érzelemvilágának, élményeinek aranyfedezete áll a fogalmak, a szabatos meghatározások mögött. A világnézet és az élet számára egy, ezért jutnak el sorai az „értelemig és tovább“, ezért volt ő az „adott világ varázsainak mérnöke“. Ritka az olyan költő, akinek gondolatai, és ami ettől elválaszthatatlan, lírai megfogalmazásai annyira részeivé váltak volna a közgondolkozásnak, annyira átitatták volna olvasóinak élőbeszédét és íráskultúráját, mint a József Attila esetében. A társadalmi tevékenység, az érzelmi élet, az esztétikai gondolkodás területén egyaránt gyakran fordulunk az ő megfogalmazásaihoz — mintha reflektort gyújtanánk ki, olyan reflektort, amely nemcsak meg-, hanem át is világítja a világ dolgait. A „megszerkesztett szép szilárd jövő“, „a történelem futószalaga“, a „munka öröme“, „gyönyörű képességünk, a rend“, „a dolgozó nép hozzáértő, okos gyülekezete“, „az igazat mondd, ne csak a valódit“ — a példák számát még tovább lehetne sokszorozni — éppúgy szerves alkotórészei értelmi és érzelmi világunknak, mint az Oda sorai, a Mellélcdal, a Flóra-versek politikumot és mélyről jövő szenvedélyes vallomást társító képei és a szép szóval oktató, játszani is engedő, József Attila-i szabadság-fogalom. Erre a mindennapi életben is lemérhető hatásra utaltunk többek között, amikor költészetét a vitathatatlanul pontos és lírai meghatározások költészetének neveztük. József Attila gondolatai, sorai szállóigékké, próféciái valósággá váltak. „Nagy életem még nő, ha meghalok“ — hirdette a rá jellemző tudatosság bizonyosságával. Valóban, költészetét ma jobban értjük, mint évtizedekkel 9