Gálfalvi Zsolt: Az írás értelme. Esszék, tanulmányok, kritikák (Bukarest, 1977)
Írástudók felelőssége
írástudók felelőssége AZ ÉRTELEMIG ÉS TOVÁBB! „ ... Hanyag / társadalmunkra szabatos szavam van“ — írta. A „szabatos szó“, ez az olyannyira József Attila-i, meglepő és mégis természetes, pontosan találó jelzős szerkezetbe tömörített fogalom nemcsak és nem is elsősorban stíluseszményt fejez ki. Több és távolabbra mutató — költészete lényegének, sajátosságának és ami ezzel egy: kivételes irodalomtörténeti és esztétikai jelentőségének megértéséhez ad kulcsot. „Szabatos szavakat“ keresett és mondott József Attila; nevükön nevezte, még inkább: meghatározta verseiben a világ dolgait. Rendet teremtett közöttük költészetében, értelemmel látta el a jelenségek kusza halmazát, kifejtette belőlük a törvényt, amely embert és társadalmat, lelket és világot igazgat. A vitathatatlan meghatározások költészete az övé. Azoké a pontos és költői meghatározásoké, melyeknek ívfénye a líra és a logika egymást vonzó pólusai között ragyog fel. A költészet értelmét az értelem költészetében találta meg. Joggal vallhatta: „Egem az ésszel fölfogott / emberiség világossága.“ Az értelem József Attila-i költészetének természetesen nem valami elvont racionalizmus, hanem mindenekelőtt a költő tudományos világnézete a magva. A „szabatos szó“ éppen ezt jelenti: a tudatosság, a világnézeti biztonság és megalapozottság meghatározó szerepét lírájában. Az, hogy József Attila a munkásosztály költője, kommunista költő volt, s a marxizmus—leninizmust vallotta világnézetének, transzformálta költészetté, nemcsak azt jelenti, hogy tisztában volt a proletariátus történelmi szerepével, a társadalmi fejlődés menetével; ez a tény határozta meg egész világszemléletét, világérzékelését, állásfoglalását „minden rendű emberi dolgok“ iránt. „Minden egész eltörött“ — írta Ady néhány évvel József 5