Gálffy Mózes: Nyelvi, formanyelvi érték. Alak- és mondattani elemzések (Bukarest, 1972)
II. Mondattani elemzések
37. Te vagy makacs, a gyermek is\tőled örökölte (Kányádi: Szerelem, 6, jóságos nénike. F. 52). 38. Ők voltak a sóver és be nem teljesülhető vágy alanya. . . (Bálint Tibor : ÜS. 20). 39. ... a ház négy sarkán magasodik már a négy kőtorony és a tornyok közötti alakban oszlopos ablakocskák, s elől cifra, írott nagy kapu (Kos: 0. 9). 40. A táncot nem tanulja a magyar nő. Vérében van. Vele születik (Gárdonyi: Két katicabogár. L. 164). 41. Szegényeknek ingyen, gazdagoknak semmi pénzért... (Gagyi: T. 15). 42. Ez maradt meg egy gyönyörű nagy erdőből, ez a furcsa temető (Asztalos: A Piliskén. YP. 62). 43. Kántálók nyikorgatták az úton a fagyot. Öten voltak (Asztalos: Tariszriyás királyok. VP. 51). 44. Mi az... ?\ —Ez egy hal... Ez egy harcsa (Kassák: Egy kisfiú. BT. 105). 45. Ez a ház otthonom és népe népem (Horváth Imre: Napfényes föld. BK. 51). 46. Szeme felszaladt a barna gerendákra. . . — Vén ház ez is — követte szemét a gondolata (Asztalos: A nekurát. YP. 38). 47. S szilaj jajom kél: ... (Tóth Árpád: Lomha gályán. НЕ. III, 726). 48. A szél az ágat szüntelenül rázza, ] lepereg a fákról a levelek száza (Horváth Imre: Lombhullásban. HH. 247). 49. A kucsma vedlett volt, az ember is az (Asztalos: Egy szál gyufa. VP. 8). 50. Veréb fagyasztó idő volt (Asztalos: A nekurát. VP. 37). 51. Ágota harmincöt éves volt. . . Mentes minden káros modernségtől. . . Egyetlen gyengéje a színes regény (Asztalos: Diófa-háló. VP. 31). 52. Nekem valamennyi között legkedvesebb | Madaram a gólya (Petőfi: A gólya. ÖK. II, 81). 53. Szeretni kell a csalfa köd-eget (József Attila: Ének magamhoz. ÖV. 40). 54. Saját feje van [ti. a diáknak]... || És nehéz abba behatolni (Gagyi: T. 45). 55. Vigyáznom kell, hogy ne legyek icki-vicki ember... (Gagyi: T. 40). 56. A műterem kopott, öreg falán | reám nevet száz ismeretlen ember. | Ez gyermek itt, az már nincs is talán, ] ez pocsolya, az kristálylelkű tenger (József Attila: Műterem. ÖV. 78). 57. Szegény fiú erős volt :fiatal (József Attila: Holttest az utcán. ÖV. 23). 58. Fújt, tüsszögött, mormogott, csapkodta [ti. mosakodás közben] az arcát (Gagvi: T. 104). 59. [Tudta]... ki mikor, hogyan, mibe halt bele (Gagyi: T. 34). 60. A kirándulók egyike állandóan elmaradozott társaitól. 61. Felismeri az ember [ti. a szülőföldjéhez közeledő] a felhők játékát, a lombok suhogását, a bokrok leveleinek remegését, a virágok hajdani szépségét, a szellő gyengéd legyintését, az otthon édes ízeit (Gagyi: T. 25). 251