Gálffy Mózes: Nyelvi, formanyelvi érték. Alak- és mondattani elemzések (Bukarest, 1972)
I. Alaktani elemzések
66. jövjendő Nektek hagyom, ha innen elmegyek | E búcsúzát, jövendő emberek! (Juhász Gyula: Testamentum. HÉ. Ill, 701). A jövendő -endő beálló melléknévi igenévképzőből és a övpasszív szótőből tevődik össze. Ez utóbbi a jön v-s változatú, többalakú igető tőváltozata. A jövendő tehát melléknévi igenévképzős származék. Jelentése szerint cselekvő tartalmat jelölő beálló melléknévi igenév: ’az, aki jönni fog’. A mai nyelvben már nagyrészt főnévi értelemben használt. Itt melléknévi funkciója van, és minősítést jelöl. Nyelvi szerepe, minthogy a jövendő emberek kapcsolat nem szokványos, nem mindennapi, választékosnak hat. A köznyelvben alárendelő mondattal fejeznők ki. GYAKORLATOK tükrös, fölséges Ujjunk közt forgatjuk a tükrös almát, | körték fölséges ízén jneglepődünk (Kiss Jenő: Hosszú ősz. ÉSz. 12). érzéketlen, kemény Kő szeretnék lenni, | érzéketlen, kemény (Kányádi: Kő. F. 59). hegyi A hegyi út kő-mellvédjére dőlve | pillantok le a völgybe (Kiss Jenő: Az erő műve. ÉSz. 14). mozgalmas, fényes Ó, mozgalmas, fényes világ, | mit is mondhatnék én tér ólad (Létay: Már egyre vékonyabb a szál. LV. 21). egészséges, jó Egészséges, még jó paraszttüdővel | szívják, rágják a port (József Attila: Éhség. ÖV. 22). sudár-csupasz, dermedt, párás-opálos Bükk sudár-csupasz fái gémberedetten körmölik az eget, és azon túl dermedt domb- és hegyhullámok, a párás-opálos messzeségbe veszve, mintha az egész világból kifagyott volna a lélek (Szabó Gyula: Farkasmező. SzH. 6). ökölnyi, nagy Ökölnyi nagy rubinkövet adok... (József Attila: Nagy ajándékok tora. ÖV. 9). erősderekú, karcsú Kedvesem erősderekú, karcsú asszony (József Attila: Hajnalban kel föl mint a pékek. ÖV. 195). 74