Gazda József: Így tudom, így mondom. A régi falu emlékezete (Bukarest, 1980)
E könyv nem néprajzi ismertetés, nem népköltészeti gyűjtés, nem nyelvtudományi vagy történelemtudományi értekezés. Hanem egy kicsit néprajz, egy kicsit népköltészet, egy kicsit történelem, s nyelvünk árnyalatos gazdagságának dokumentuma. Semmiben sem törekszik teljességre. Bár nagyjából átfogja az egész romániai magyar nyelvterületet, vannak mégis fehér foltok benne. Többnyire érinti azokat a hagyományokat, melyeknek feltárása a néprajz tárgyköre, de nem tanulmányszerűen, hanem úgy, ahogy azok az emberek emlékezetében élnek. A tematikus fejezetek széles körű kitekintést próbálnak nyújtani a hagyományos életforma különböző vonatkozásaira. A látástól vakulásig munka taposómalom-egyhangúságát feloldják a mindenben megnyilvánuló szertartásos, már-már ünnepélyes formák, szigorú belső törvényektől meghatározott naptár-pontos életrend, s az ebben helyet kapó örök derű, örök móka és játék. Bármiről is szóljanak, bármit is ismertessenek a szövegek, mindenik a megélt életet, az emberi sorsokat, emberi lelkeket idézi a népi nyelv színes, képgazdag költőiségével. Ezért érezzük minduntalan a szöveg olvasása közben, hogy az csupa költészet, csupa szépség. Gazda József