Gazda József: Nagy Albert (Bukarest, 1982)
Jegyzetek
vészét is formálódjon át, rokonságot kell teremteni a civilizáció e két megnyilvánulási formája között. Hogy én ezt jobban érzékeljem, saját kezűleg csináltam egy kis gőzgépet. Kicsi volt az egész. Hármas hajtókereke, rendes kazánja volt, egyike kapcsolatban egy kis dinamóval, a dinamó belülről átvilágította a kis reklámtáblát. Ha kigyúlt a fény, akkor írás volt látható: A mecénásom gyermekének. így akartam a legkellemesebb arányokat elérni. Kis ékszernek hatott a mű . . . Néha beindítottam, a tömeg csodálta. Stílusom alakulása szempontjából rendkívül fontos volt ez.” Műszaki érzékét példázzák a most következő sorok Andrea Paolillo 1947-es leveléből: ,,A napokban helyeztem működésbe azt a gőzgépet, amelyet ön ajándékozott nekem annyi évvel ezelőtt: a fényt még mindig az alternátor termeli, és a lámpácska világít . . . Annyi, annyi év telt el azóta, de én mindig úgy emlékszem, mintha tegnapelőtt történt volna, amikor Ön velem együtt a földön ülve mozgásba hozta a kis villamosvonatot. Emlékszem az ön nyugodt türelmére, ahogy megjavította Pathé Baby diafilm-vetítőgépemet, amikor a francia cég kirendeltsége nem vállalta a javítást". . .” 22. Olaszországból hazahozott egyetlen képe. 23. Az alább csak utalásszerűén ismertetett történetet, amikor 1959-ben elmesélte, hangsúlyozta, csak azért mondja el, mert ez is hozzátartozik az ő jobb megismeréséhez, de megkért, ne jegyezzek. Erdélyi Rózához írt, később előkerült levélben is részletes beszámolót kapunk az eseményről. 24. Nagy Adél a második világháború után Nyugat-Németországba került, Nagy Albert halála után leveleztünk arról, hogy a vele kapcsolatos emlékeit írja meg. Hogy a tervezett emlékirat elkészült-e, nem tudom, levelezésünk egy idő után megszakadt. 25. A család archívumában maradt meg. Ezeket a Nagy Albert életútját megvilágító apróbbnagyobb dokumentumokat Nagy Ernő gondosan elrendezte, felragasztotta, kötetekbe fűzte. 26. Nagy lelki megrázkódtatást jelentett úgy jönnie el Olaszországból, hogy minden addigi munkáját — az egy már említett festmény kivételével — ott kellett hagynia. Finom célzásokat tett mecénásának, hogy bár néhány képét vihesse magával, hanem semmit sem tud bizonyítani addigi munkásságáról, de bizalmatlanságot érezhetett — viszonyuk átmenetileg eléggé megromlott —, így letett a dologról. A munkák sorsáról semmit nem tudunk. Eduardo Paolillo 1947-ben meghalt, fiai — meg nem erősített hír szerint — kivándoroltak Algériába. Már Nagy Albert próbálkozott a család — s közvetve munkái — sorsáról valamit megtudni. Eredménytelenül. 1979-ben kérésemre Dr. Fáy Attila génuai egyetemi tanár levelet írt a római telefonkönyv sok-sok Paolillo nevű bejegyzettjéhez az Eduardo Paolillo emlékét kutató sorokkal, eredménytelenül. Triznya Mátyás, Szőnyi István festőművész Rómában élő veje személyesen kereste fel a régi lakcímeket, neki sem sikerült semmit megtudnia róluk. 27. Idézi Werner Hoffmann A modern művészet alapjai című könyvében, Corvina, Budapest, 1974, 324. lap. 28. A magyar tárgyias költészet legértékesebb és legjellegzetesebb darabjait Wöeres Sándor írta. József Attila költészetéből is idézhetnénk Nagy Albert törekvéseivel összecsengő sorokat. 29. Idézi Werner Hoffmann, i. m. 325. lap. 30. László Gyula a Kolozsváron ismeretlen festő mellé állt, s nem is azzal segítette leginkább, hogy híveket szerzett művészetének, hanem azzal, hogy hitét, önbizalmát sikerült visszaadnia. Ő ismerte fel először, hogy Nagy Albert nagy művész, jelentősége túlmutat a mi tájainkon, a művészettörténész megfogalmazásában: közép-európai. Ki tudja, hogyan alakult volna a belső bizonytalanságokkal, lelki gátlásokkal küszködő festő pályája, ha a nagyszerű barát nem állt volna mindig mellette biztató, bátorító szavaival. Meghitt, a kor nagy kérdésein töprengő levelezésük kordokumentum, művészi és emberi érték. 31. Ezt a képét is megsemmisítette a későbbiekben. 81